Keresztutak

Szü­le­tés­na­pot ün­ne­pel­tek no­vem­ber 5–7. kö­zött a cseh­or­szá­gi Če¨ký Ťe¨ín­ben, ahol a Szi­lé­zi­ai Dia­kó­nia meg­ala­ku­lá­sá­nak hu­sza­dik év­for­du­ló­já­ra em­lé­kez­tek. Az ün­nep­sé­gen egy­há­zun­kat Ku­tyej Pál (Bé­kés­csa­ba), il­let­ve e so­rok író­ja (Tót­kom­lós) kép­vi­sel­te.

A kom­mu­nis­ta érá­ban Cseh­szlo­vá­ki­á­ban az egy­ház sem­mi­lyen te­vé­keny­sé­get nem foly­tat­ha­tott a ki­fe­je­zett egy­há­zi al­kal­ma­kon kí­vül. Ezért a dia­kó­nia az el­múlt rend­szer­ben sem Cseh­szlo­vá­ki­á­ban, sem Szi­lé­zi­á­ban nem mű­kö­dött.

A rend­szer­vál­tás után a ma­rok­nyi, mint­egy öt­ven­ezer hí­vőt szám­lá­ló és kö­rül­be­lül me­gyé­nyi te­rü­le­ten el­he­lyez­ke­dő, job­bá­ra a len­gyel ki­sebb­ség­hez tar­to­zó füg­get­len Szi­lé­zi­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház na­gyot mert ál­mod­ni. Krisz­tus kül­dé­se sze­rint az 1990 évek ele­jén meg­bí­zást ad­tak ko­ráb­bi, nagy­ne­vű lel­ké­szük fi­á­nak, Čes­lav San­tá­ri­us mér­nök­nek, hogy szer­vez­ze meg az egy­há­zi dia­kó­ni­ai szol­gá­la­tot. A negy­ve­nes évei ele­jén já­ró fi­a­tal­em­ber ko­mo­lyan vet­te egy­há­za meg­bí­zá­sát, és hoz­zá­kez­dett – a ma már kül­föl­di part­ne­rek ál­tal is si­ker­tör­té­net­ként em­le­ge­tett – óri­á­si szer­ve­ző­mun­ká­hoz.

Mun­ká­ját és ki­tar­tá­sát, szak­ér­tel­mét di­csé­ri az el­múlt húsz esz­ten­dő és a mai je­len. A Szi­lé­zi­ai Dia­kó­ni­á­nak – Slezs­ká Di­a­ko­nie – ma már öt­ven in­téz­mé­nye van, me­lyen be­lül száz szol­gá­lat, il­let­ve szol­gál­ta­tás mű­kö­dik, több mint öt­száz al­kal­ma­zot­tal. Kül­föl­di part­ne­rek­kel együtt el­in­dí­tot­ták és mű­köd­te­tik az In­ter­diac ne­vű, kül­föl­di­ek szá­má­ra mű­kö­dő szak­mai kép­ző­köz­pon­tot.

Ok­tó­ber 1-jé­től dr. Zu­za­na Fi­lip­ko­vá asszony töl­ti be a Szi­lé­zi­ai Dia­kó­nia igaz­ga­tói poszt­ját, és – nem is mel­les­leg – az Eu­ro­dia­co­nia ve­ze­tő­sé­gé­nek Ke­let-Eu­ró­pá­ért fe­le­lős tag­ja. Kez­de­mé­nye­zé­sé­re mű­kö­dik az Eu­ro­dia­co­nia „vi­seg­rá­di né­gyek plat­form­ja”, amely­nek egy­há­zunk dia­kó­ni­á­ja is tag­ja.

A ki­csiny te­rü­le­ten, de an­nál na­gyobb ha­té­kony­ság­gal, pro­fesszi­o­na­liz­mus­sal és el­hi­va­tott­ság­gal mű­kö­dő Szi­lé­zi­ai Dia­kó­nia nem­zet­kö­zi el­is­mert­sé­gét jól mu­tat­ta, hogy az Egye­sült Ál­la­mok­tól Ma­gyar­or­szá­gig sok part­ner­szer­ve­zet kép­vi­sel­tet­te ma­gát a je­les ren­dez­vé­nyen, majd az azt kö­ve­tő ün­ne­pi há­la­adó és ik­ta­tá­si is­ten­tisz­te­le­ten. Ez al­ka­lom­mal vit­ték kö­zö­sen az Úr elé az elő­ző húsz év ál­dá­sa­it, és ik­tat­ták be az új igaz­ga­tót, Zu­za­na Fi­lip­ko­vát. Az ün­ne­pi al­kal­mon a len­gyel dia­kó­ni­á­ért fe­le­lős püs­pök, az evan­gé­li­kus Ry­szard Bog­usz hir­det­te Is­ten igé­jét Mt 25,35–36 alap­ján.

Szpi­sák At­ti­la