Keresztény szemmel

El­nök-püs­pö­ki be­kö­szön­tő nyi­lat­ko­zat

Ami­kor meg­kö­szö­nöm a je­lö­lé­sek­ben és sza­va­za­tok­ban meg­nyil­vá­nu­ló bi­zal­mat, a bib­lia­ol­va­só Út­mu­ta­tó mai igé­jé­ben ke­re­sek tisz­ta alap­han­got in­du­ló el­nök-püs­pö­ki szol­gá­la­tom­hoz: „…a bi­za­lom erőt ad­na nek­tek!” (Ézs 30,15) Bi­zal­mat kap­tam, és ez a bi­za­lom erőt ad. A ka­pott bi­zal­mat sze­ret­ném meg­osz­ta­ni, vi­szo­noz­ni, to­vább­ad­ni bi­za­lom­hi­ány­ban szen­ve­dő egy­há­zunk­ban és vi­lá­gunk­ban.

A hat­éves vá­lasz­tá­si cik­lus utol­só har­ma­dá­ra ka­pott meg­bí­za­tás je­len­tő­sé­gét nem sze­ret­ném sem túl­be­csül­ni, sem pe­dig alá­ér­té­kel­ni. El­nök-püs­pö­ki szol­gá­la­to­mat el­ső ren­den mo­de­rá­to­ri fel­adat­nak te­kin­tem. Kül­de­té­se­met ab­ban lá­tom, hogy se­gít­sem a kü­lön­bö­ző konst­ruk­tív egy­há­zi erők, kö­zös­sé­gek össze­han­go­lá­sát és együtt­mű­kö­dé­sét.

Kí­vá­na­tos, hogy dön­té­se­ink a le­he­tő leg­szé­le­sebb kon­szen­zus gyü­möl­cse­ként szü­les­se­nek. Csak ilyen mó­don gyó­gyul­ha­tunk az ál­ta­lá­nos bi­zal­mi vál­ság kö­zös­ség­rom­bo­ló be­teg­sé­gé­ből.

Re­mé­lem, a 2012-ben ese­dé­kes ál­ta­lá­nos tiszt­újí­tá­sig né­hány fon­tos te­rü­le­ten si­ke­rül kö­zö­sen előbb­re lép­nünk egy­há­zunk­ban.

Sze­ret­ném elő­se­gí­te­ni az őszin­te kom­mu­ni­ká­ci­ót egy­há­zi éle­tünk min­den te­rü­le­tén. Ez elő­fel­té­te­le a köl­csö­nös bi­za­lom meg­szü­le­té­sé­nek és erő­sö­dé­sé­nek az egy­ház­kor­mány­za­ti tes­tü­le­tek (nem „ha­tal­mi ágak”!), zsi­nat, or­szá­gos el­nök­ség, or­szá­gos pres­bi­té­ri­um, püs­pö­ki ta­nács kö­zött épp­úgy, mint a kü­lön­bö­ző egy­ház­szer­ve­ze­ti szin­tek, or­szá­gos egy­ház, egy­ház­ke­rü­le­tek, egy­ház­me­gyék, egy­ház­köz­sé­gek kap­cso­la­tá­ban. Fon­tos a lel­ké­szi és nem lel­ké­szi ve­ze­tők har­mo­ni­kus együtt­mű­kö­dé­sé­nek se­gí­té­se, ami ter­mé­sze­te­sen nem je­lent­het min­dig fe­szült­ség­men­tes ko­ope­rá­ci­ót.

Meg­győ­ző­dé­sem, hogy bölcs egy­ház­kor­mány­za­ti dön­té­sek csak ko­moly teo­ló­gi­ai meg­fon­to­lá­sok nyo­mán szü­let­het­nek. A teo­ló­gia az egy­ház tu­do­má­nya. Irány­tű­je nél­kül az egy­ház ha­jó­ja csak sod­ró­dik, ki­szol­gál­tat­va az ép­pen ak­tu­á­lis szél­já­rás­nak… Dön­tő, hogy az egy­há­zi szol­gá­lat pri­o­ri­tá­sa­it ne kül­ső erők szab­ják meg, ha­nem fe­lül­ről ka­pott böl­cses­ség ve­zes­sen min­ket.

Né­hány sür­ge­tő fel­ada­tot sze­ret­nék ki­emel­ni:

Ha­lasz­tást nem tű­rő pri­o­ri­tás egy­há­zunk­ban a lel­ké­szek hi­va­tás­gon­do­zá­sa, a mi­nő­sé­gi to­vább­kép­zés, a szak­sze­rű lel­ki­gon­do­zás, va­la­mint csa­lád­ba­rát re­kre­á­ció szer­ve­zett biz­to­sí­tá­sa a hű­sé­ges mun­ká­ban el­fá­radt/meg­fá­radt szol­ga­tár­sa­ink szá­má­ra.

Ugyan­csak fon­tos a nem lel­ké­szi mun­ka­tár­sak, pres­bi­te­rek meg­kez­dett kép­zé­sé­nek ki­szé­le­sí­té­se és el­mé­lyí­té­se. Kí­vá­na­tos, hogy a kö­vet­ke­ző hat­éves cik­lus­ra a már ilyen mó­don is fel­ké­szí­tett szol­ga­tár­sak kap­ja­nak bi­zal­mat.

A „hu­mán erő­for­rás­nak” ez a fo­ko­zott meg­be­csü­lé­se elő­fel­té­te­le an­nak, hogy a dön­tő több­sé­gé­ben jól mű­kö­dő és fej­lő­dő in­téz­mény­há­ló­za­tunk mel­lett a gyü­le­ke­ze­te­ink­ben fo­lyó kö­zös­ség­épí­tés is fel­szál­ló ág­ba ke­rül­jön. Hi­szem, hogy a krisz­tu­si ér­té­kek­ben gaz­dag, misszi­ói lel­kü­le­tű, az­az sok­szí­nű, nyi­tott és be­fo­ga­dó egy­ház­nak, gyü­le­ke­zet­nek van jö­vő­je, ahol min­den nem­ze­dék ott­hon­ra, kö­zös­ség­re ta­lál­hat.

Eb­ben a re­mélt jó­ízű csa­pat­já­ték­ban bi­za­lom­mal ké­rem el­nök­tár­sam­nak, püs­pök és fel­ügye­lő test­vé­re­im­nek, a zsi­nat és az or­szá­gos egy­ház ve­ze­tő­i­nek, va­la­mint összes mun­ka­tár­sam­nak a se­gít­sé­gét, to­váb­bá egy­há­zunk né­pé­nek imád­ko­zó tá­mo­ga­tá­sát.

Is­ten ál­dá­sa kí­sér­je kö­zös szol­gá­la­tun­kat!

Erős vár a mi Is­te­nünk!

Bu­da­pest, 2010. no­vem­ber 26.

Gáncs Pé­ter