Evangélikusok

A du­a­liz­mus kor­sza­ká­nak egyik leg­te­vé­ke­nyebb egy­há­zi ve­ze­tő­je volt Ze­len­ka Pál.

Cseh­be­re­ken szü­le­tett 1839. au­gusz­tus 19-én. Ap­ja, Ze­len­ka Dá­ni­el cseh­be­re­ki, majd va­nyar­ci evan­gé­li­kus lel­kész és es­pe­res, any­ja Be­ne­dikty Má­ria volt. A csa­lád ősei kö­zött es­pe­res és több lel­kész is volt.

Ta­nul­má­nya­it szü­lő­he­lyén kezd­te, majd Aszó­don, Sel­mec­bá­nyán és Po­zsony­ban foly­tat­ta, 1859-től pe­dig Jé­ná­ban gya­ra­pí­tot­ta is­me­re­te­it.

Ha­za­tér­ve elő­ször ne­ve­lő volt Szügy­ben, majd 1862-től pes­ti káp­lán, Szé­kács Jó­zsef mel­lett. Ek­kor is­mer­te fel a gyám­in­té­ze­ti mun­ká­nak a fon­tos­sá­gát, il­let­ve azt, mi­lyen lé­nye­ges, hogy a gyü­le­ke­ze­tek se­gít­sé­get nyújt­sa­nak egy­más­nak.

1864-ben az irs­ai evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet lel­ké­sze lett. Ot­ta­ni szol­gá­la­tá­ba Szé­kács ik­tat­ta be. Rö­vid irs­ai szol­gá­la­ta után már 1866-ban el­fo­gad­ta a mis­kol­ci­ak meg­hí­vá­sát. Mis­kol­con kü­lö­nö­sen sok fel­adat meg­ol­dá­sa várt reá. Terv­sze­rű­en, kö­rül­te­kin­tő­en és tü­rel­me­sen vé­gez­te mun­ká­ját: szer­ve­zett, épít­ke­zett, szer­kesz­tett. 1875-ben a po­zso­nyi egy­ház­köz­ség hív­ta meg lel­ké­szé­nek, a po­zso­nyi teo­ló­gi­ai aka­dé­mia pe­dig ta­ná­rá­nak, de a ket­tős meg­hí­vást nem fo­gad­ta el, és ezt a mis­kol­ci­ak csak ké­sőbb tud­ták meg. Ez­után még na­gyobb lett a nép­sze­rű­sé­ge és a te­kin­té­lye.

Ze­len­ka Pál a Ma­gyar­ho­ni Evan­gé­li­kus Egye­te­mes Gyám­in­té­zet­nek jegy­ző­je (1871–1886), el­nö­ke (1886-tól), a Ma­gyar Pro­tes­táns Iro­dal­mi Tit­kár­ság­nak vá­lasz­tott tag­ja (1889-től), majd el­nö­ke (1904–1905), 1887-től pe­dig hegy­al­jai es­pe­res volt. Köz­ben ala­pí­tó szer­kesz­tő­ként je­gyez­te a Gyám­in­té­zet cí­mű új­sá­got (1884–1887). Szer­ve­zői és irá­nyí­tói ké­pes­sé­ge­it újabb meg­bí­za­tá­sa­i­ban is jól hasz­no­sí­tot­ta.

Czé­kus Ist­ván ha­lá­la után, 1890-ben a ti­szai egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ké­vé vá­lasz­tot­ta. Mint püs­pök­nek ve­ze­tő sze­re­pe volt az 1891–94. évi bu­da­pes­ti zsi­na­ton, az elő­ké­szü­le­tek so­rán pe­dig a tör­vé­nyek elő­ké­szí­té­sé­ben és meg­szer­kesz­té­sé­ben. Mi­vel ak­kor már száz éve nem volt zsi­nat egy­há­zunk­ban, en­nek nem­csak a múlt­ból össze­gyűlt, ha­nem a ko­ra­be­li egy­há­zi kér­dé­sek­re is meg kel­lett ad­nia a vá­laszt. Er­re a zsi­nat­ra írt mű­ve az Igény­te­len ja­vas­lat (Mis­kolc, 1891). A zsi­na­ton ja­va­sol­ta, hogy a püs­pö­köt ne élet­hosszig­lan, ha­nem csak tíz év­re vá­lasszák. Ezt az in­dít­ványát a zsi­nat nem fo­gad­ta el, Ze­len­ka le­mon­dott, de ke­rü­le­te új­ra­vá­lasz­tot­ta (1895).

Tag­ja volt a fő­ren­di­ház­nak (1890–1910).

Cik­kei, dol­go­za­tai a Pro­tes­táns Egy­há­zi és Is­ko­lai Lap­ban, va­la­mint az Evan­gé­li­kus Egy­ház és Is­ko­la ha­sáb­ja­in is meg­je­len­tek. Ki­adott gyü­le­ke­ze­ti év­köny­ve­ket, ün­ne­pi be­szé­de­ket. Ter­je­del­mes mun­ká­ja A ma­gyar­ho­ni egye­te­mes evan­gé­li­kus egy­há­zi gyám­in­té­zet múlt­ja és je­le­ne (I. kö­tet, Mis­kolc, 1885).

Ze­len­ka Pál Mis­kol­con hunyt el 1910. de­cem­ber 4-én.

Kü­lö­nö­sen gyám­in­té­ze­ti te­rü­le­ten (je­le­nünk­ben: Gusz­táv Adolf Se­gély­szol­gá­lat) és a zsi­na­ton ki­fej­tett mun­kás­sá­ga (amely se­gí­tet­te egy­há­zunk ko­ra­be­li szol­gá­la­tát) ér­té­ke­t je­lent ma is.

Dr. Bar­cza Bé­la