Keresztény szemmel

A Wi­ki­Le­aks ne­vű in­ter­ne­tes por­tál az Egye­sült Ál­la­mok kül­ügy­mi­nisz­té­ri­u­má­nak több száz­ezer ol­dal­nyi tit­kos anya­gát tet­te köz­zé a vi­lág­há­lón. Mind­eh­hez per­sze tör­vény­te­le­nül ju­tot­tak, ám e tény nem tom­pít­ja a dip­lo­má­ci­ai bot­rány élét. A de­kó­dolt szö­ve­gek nem­csak a po­li­ti­ka­csi­ná­lás bo­szor­kány­kony­há­já­ba en­ged­nek be­pil­lan­tást, ha­nem fel­tár­ják azt a ci­niz­must és gő­göt is, amellyel a vi­lág­ha­ta­lom né­mely kép­vi­se­lő­je más or­szá­gok­ra és azok ve­ze­tő­i­re te­kint.

Az ta­lán még nem annyi­ra kü­lö­nös, hogy el­len­ér­de­kelt fe­lek­ről bán­tó ér­des­ség­gel ír­nak, ám a je­len­té­sek­ben az úgy­ne­ve­zett szö­vet­sé­ge­sek is gú­nyos fel­hang­gal sze­re­pel­nek. A kar­cos meg­jegy­zé­sek sú­lyos se­be­ket ej­te­nek egyé­nek és nem­ze­tek mél­tó­sá­gán, és ak­kor még nem szól­tunk a ma­gán­szfé­ra gya­ko­ri meg­sér­té­sé­ről. A je­len­té­sek fel­tár­ják dik­tá­tor haj­la­mú ve­ze­tők ri­go­lyá­it, tit­kos sze­rel­mi vi­szo­nya­it vagy al­ko­ho­liz­mu­sát, ugyan­ak­kor meg­le­pő mó­don mi­nő­sí­te­nek olyan kor­mány- és ál­lam­fő­ket, akik­ről a hi­va­ta­los Ame­ri­ka egé­szen más han­gon be­szél. Így lesz a je­len­le­gi an­gol mi­nisz­ter­el­nök „pe­hely­sú­lyú”, a ko­ráb­bi pe­dig „in­ga­tag”, a né­met kan­cel­lár asszony „tef­lon”, aki ke­rü­li a koc­ká­za­to­kat, az olasz mi­nisz­ter­el­nök „ha­szon­ta­lan, hiú és ered­mény­te­len”, Orosz­or­szág leg­erő­sebb po­li­ti­ku­sa pe­dig „al­fa­hím”.

Szu­per­tit­kos je­len­té­sek ké­szül­tek egy­há­zak­ról és val­lá­si kö­zös­sé­gek­ről is. Eb­ben a kör­ben em­lít­het­jük a leg­utób­bi pá­pa­vá­lasz­tás­sal kap­cso­la­tos bi­zal­mas in­for­má­ci­ó­kat, va­la­mint kü­lön­bö­ző ke­resz­tény, zsi­dó vagy ép­pen isz­lám kö­zös­sé­gek­ről va­ló adat­gyűj­tést.

A szá­mí­tó­gé­pes rendszereket fel­tö­rő hac­ke­reknek és az in­ter­net kí­nál­ta nyil­vá­nos­ság­nak kö­szön­he­tő­en ma mil­li­ók ol­vas­hat­ják azt, amit va­la­ki a leg­tit­ko­sabb köz­lés­nek szánt. Be­tel­je­sült – leg­alább­is for­ma­i­lag – Jé­zus­nak a nyil­vá­nos­ság­ra uta­ló sza­va, amely sze­rint amit fül­be súg­va mon­da­nak, azt a ház­te­tők­ről hir­de­tik majd…

A vi­lág pe­dig jog­gal bot­rán­ko­zik meg azon, hogy dip­lo­ma­ták lé­nye­gé­ben kém­te­vé­keny­sé­get is foly­tat­nak. Rá­adá­sul nem is ön­szor­ga­lom­ból, hi­szen az ENSZ-hez akk­re­di­tált ame­ri­kai mun­ka­tár­sa­kat is kül­ügy­mi­nisz­te­rük uta­sí­tot­ta ar­ra, hogy a szer­ve­zet fő­tit­ká­rá­ról ada­to­kat gyűjt­se­nek. A ha­zánk­ban mű­kö­dő ame­ri­kai dip­lo­ma­ták­nak a vá­lasz­tá­sok előtt „je­len­le­gi és maj­da­ni ve­ze­tők­ről” kel­lett ér­te­sü­lé­se­ket bi­zal­ma­san a Sta­te De­part­ment­be szál­lí­ta­ni­uk. A The Gu­ar­di­an sze­rint on­nan „bio­met­ri­kus ada­to­kat” is kér­tek, ami gya­kor­la­ti­lag ujj­le­nyo­ma­to­kat je­lent, ám utóbb a rejt­je­le­zett szö­ve­get „bi­og­rá­fi­ai”, vagy­is élet­raj­zi ada­tok­ként de­kó­dol­ták. Tény azon­ban, hogy a dip­lo­ma­ták­nak meg kel­lett sze­rez­ni­ük bi­zo­nyos te­le­fon­szá­mo­kat és e-mail kó­do­kat, to­váb­bá jel­leg­ze­tes­sé­ge­ket po­li­ti­ku­sok sze­mé­lyi­sé­gé­ről, ta­nács­adói és ba­rá­ti kö­ré­ről, egész­ségi ál­la­po­tá­ról és se­bez­he­tő­sé­gé­ről. Az óha­tat­la­nul a hír­szer­zés te­rü­le­té­re te­relt dip­lo­ma­ták nem­csak a Ma­gyar Gár­dá­ról küld­tek tit­kos je­len­té­se­ket, ha­nem a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ki­sebb­sé­gek­ről és ha­zánk jö­vő évi EU-el­nök­ség­gel kap­cso­la­tos el­kép­ze­lé­se­i­ről is.

Mind­ez messze túllépi a dip­lo­ma­ták­kal kap­cso­lat­ban ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott te­vé­keny­sé­gek kereteit. Ez ugyan­olyan „til­tott ha­tár­át­lé­pés”, mint amely­re egy­há­zunk tény­fel­tá­ró bi­zott­sá­ga mu­tat rá több eset­ben, ami­kor is lel­ké­szek té­ved­tek a hír­szer­zés te­rü­le­té­re. Is­mét csak Jé­zus sza­vá­ra uta­lok a fül­be sú­gás­ról és a ház­te­tők szé­les nyil­vá­nos­sá­gá­ról.

Mert előbb-utóbb min­den ki­de­rül. Il­let­ve van, ami még­sem. A kö­zel­múlt­ban egy má­sik saj­tó­hír­rel is ta­lál­koz­hat­tunk: Né­meth Mik­lós volt mi­nisz­ter­el­nök el­mond­ta, hogy Ká­dár Já­nos nem sok­kal ha­lá­la előtt – fe­le­sé­ge ké­ré­sé­re – meg­gyónt. „Ma­ris­ka né­ni pa­pot hí­va­tott hoz­zá” – ál­lí­tot­ta Né­meth. Eb­ben az össze­füg­gés­ben nem él­ce­lőd­nék azon, hogy az ak­kor már le­épült po­li­ti­kus­nak bi­zo­nyá­ra volt is mit meg­gyón­nia. Ha­nem egy­sze­rű­en csak csön­des örö­möm­nek sze­ret­nék han­got ad­ni, hogy – ha va­ló­ban így tör­tént – egy pap azt tet­te, ami­re hi­va­tá­sa kö­te­lez­te: meg­tar­tot­ta a gyó­ná­si tit­kot. A bir­to­ká­ba ju­tott in­for­má­ci­ót nem hasz­nál­ta fel po­li­ti­kai vagy üz­le­ti cél­ra, nem ad­ta át a bul­vár­mé­di­á­nak.

Sok olyan tit­kos szol­gá­la­tunk van, amely nem tar­to­zik a nyil­vá­nos­ság­ra. Mind­az, ami ab­ban a gyó­nás­ban el­hang­zott, ma­rad­jon ket­tő­jük tit­ka, és per­sze az Úr­is­te­né.

A Wi­ki­Le­aks négy­száz­ezer ol­dal­nyi tit­kos in­for­má­ci­ót ho­zott nyil­vá­nos­ság­ra. Ez a po­li­ti­ka és a mé­dia te­rü­le­te. Ta­lán még­is­csak kü­lön­bö­zik et­től az egy­há­zak vi­lá­ga. A bot­rányt oko­zó sok mil­lió mon­dat­tal szem­ben csu­pán négy szó, a lel­ké­szi es­kü ré­sze­ként: „A lel­ki­pász­to­ri tit­kot meg­őr­zöm.” Tit­kos szol­gá­lat és tit­kos­szol­gá­lat: ég és föld.

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület