Egyházunk egy-két hete

A de­cem­be­ri hó­esés, a csú­szós utak el­le­né­re szép szám­ban gyü­le­kez­tek és üd­vö­zöl­ték lát­ha­tó öröm­mel egy­mást a Dé­li és az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let nyug­dí­jas lel­ké­szei és há­zas­tár­sa­ik az el­múlt hét pén­tek dél­előtt­jén a Ró­zsák te­rei evan­gé­li­kus kol­lé­gi­um­ban. Az im­már ha­gyo­má­nyos ad­ven­ti ta­lál­ko­zón el­ső­ként Ben­ce Im­re, a Bu­dai Egy­ház­me­gye es­pe­re­se kö­szön­töt­te az idős szol­ga­tár­sa­kat. Az ese­mé­nyen részt vett a két egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke, Gáncs Pé­ter és dr. Fa­bi­ny Ta­más, va­la­mint Győ­ri Gá­bor, a Pes­ti Egy­ház­me­gye es­pe­re­se is.

Az ad­ven­ti gyer­tya­fény mel­lett több mint öt­ven részt­ve­vő em­lé­ke­zett meg az el­múlt év­ben elő­re­ment szol­ga­tár­sak­ról. „Imád­koz­zunk el­hunyt test­vé­re­in­kért, de egy­má­sért is, tart­suk a kap­cso­la­tot egy­más­sal, amíg le­het­sé­ges, amíg itt va­gyunk” – kér­te Miss­u­ra Ti­bor, a meg­em­lé­ke­zés ve­ze­tő­je.

Fa­bi­ny Ta­más az al­ka­lom­ra szó­ló meg­hí­vó igé­je – „Egye­ne­sed­je­tek fel, és emel­jé­tek fel a fe­je­te­ket, mert kö­ze­le­dik a meg­vál­tá­so­tok” (Lk 21,28) – alap­ján tar­tot­ta meg áhí­ta­tát. „Sok­szor elő­for­dul az em­ber éle­té­ben, hogy gond, nyo­mo­rú­ság gör­nyesz­ti, vagy akár kül­ső ha­ta­lom akar­ja fe­jét meg­haj­ta­ni. En­nek a kor­osz­tály­nak a lel­ké­sze­i­től kü­lö­nö­sen is el­vár­ták éle­tük so­rán, hogy le­hor­gasz­tott fej­jel jár­ja­nak. De Jé­zus sza­va min­den hely­zet­ben ar­ra biz­tat, hogy emel­jük fel fe­jün­ket, és őreá te­kint­sünk, aki a meg­vál­tást hoz­za szá­munk­ra. Is­ten le­ha­jol hoz­zánk, és fel­emel ak­kor is, ha még a fe­jün­ket sem tud­juk fel­emel­ni”– mon­dot­ta a püs­pök.

Ká­roly­fal­vi Zsolt, a ta­lál­ko­zó­nak he­lyet adó kol­lé­gi­um igaz­ga­tó­ja is kö­szön­töt­te a nyug­dí­jas lel­ki­pász­to­ro­kat, majd az ott la­kó di­á­kok – Szon­da Pan­ni és Ga­bi ze­né­vel, Kos­e­ra Li­li sza­va­lat­tal, Pe­re­cse­nyi Pat­rik bű­vész­mu­tat­vá­nyok­kal – ad­tak ked­ves, él­ve­ze­tes mű­sort.

A lé­lek aján­dé­ka­i­nak át­adá­sa a fi­a­ta­lab­bak­nak cím­mel tar­tott elő­adást dr. Sch­nel­ler Ist­ván egye­te­mi ta­nár, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem mes­ter­sza­kos hall­ga­tó­ja. Négy­fé­le mo­del­ljét mu­tat­ta be az öreg­kor meg­élé­sének. Van, aki fel­ada­to­kat, mun­kát vál­lal; más az „ed­dig nem lát­tam a vi­lá­got” fel­is­me­rés­től hajt­va utaz­ni kezd; megint más az egész­sé­gé­vel kezd el fo­ko­zot­tab­ban tö­rőd­ni; és van, aki a csa­lád, az uno­kák fe­lé for­dul. Az ak­tív élet­ből a nyug­dí­jas­kor­ba va­ló át­lé­pés a fér­fi­ak szá­má­ra na­gyobb trau­ma, és egy lel­kész szá­má­ra ta­lán még na­gyobb – ál­la­pí­tot­ta meg az elő­adó. „Az évek mú­lá­sá­val egy­re tisz­táb­ban lá­tom a dol­go­kat” – idéz­te fel ugyan­ak­kor egy idős lel­kész mon­da­tát, aki hoz­zá­tet­te: „Ez a tisz­táb­ban lá­tás se­gít­het a bel­ső tisz­tu­lás­ban, s e bel­ső tisz­tu­lá­sá­val ta­nít­hat, ta­nít a lel­kész.”

„Mi­köz­ben át­ad­juk ta­ní­tá­sun­kat a fi­a­ta­lok­nak, kér­dés, hogy mit vi­szünk át a túl­só part­ra. A ket­tő nem megy egy­más nél­kül… Ké­szül­ni kell a nyug­dí­jas­kor­ra… Men­ni kell to­vább – ta­lán egy ťújŤ úton…” – az elő­adás utá­ni hoz­zá­szó­lá­sok hí­ven tük­röz­ték a hall­ga­tó­ság ér­dek­lő­dé­sét. „Ha mi a fény fe­lé tar­tunk, ak­kor egy­re több fényt kel­le­ne ben­nünk lát­ni­uk a fi­a­ta­lok­nak” – mon­dot­ta a té­ma zá­rá­sa­ként Gáncs Pé­ter.

A ta­lál­ko­zó vé­gén az egy­ház­ke­rü­le­tek ve­ze­tői aján­dé­ko­kat ad­tak át, és ebéd­re in­vi­tál­ták a részt­ve­vő­ket.

Wisz­ki­densz­ky And­rás