Élő víz

„Épít­se­tek utat a pusz­tá­ban az Úr­nak! Az Úr jön ha­ta­lom­mal.” (Ézs 40,3.10)

Ad­vent har­ma­dik he­té­ben az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igé­i­nek köz­pont­já­ban Ke­resz­te­lő Já­nos sze­mé­lye s szol­gá­la­ta áll; ő Krisz­tus hír­nö­ke. „Is­ten va­la­mennyi ígé­re­te Jé­zus Krisz­tus­ban lett igen­né, és ál­ta­la lett ámen­né Is­ten di­cső­sé­gé­re.” (2Kor 1,20; LK) Bízz, Urunk ér­ke­zé­se kö­zel! „Íme, a mi Urunk, akit mind­annyi­an vá­runk, ő meg­sza­ba­dít min­ket, al­le­lu­ja.” (GyLK 727) De sen­ki meg ne té­vesszen min­ket; a Sza­ba­dí­tó ér­ke­zik, reá mu­tat Já­nos: „Íme, az Is­ten Bá­rá­nya, aki hor­doz­za a vi­lág bű­nét!” (Jn 1,29) Ki is volt ez az elő­fu­tár dr. Lu­ther sze­rint? „Ki­ál­tó szó va­gyok. Hír­nök, kit Ura elő­re­kül­dött sür­get­ni, hogy ti ké­szít­se­tek utat ma­gá­nak az Úr­nak, aki mö­göt­tem jön. Rak­ja­tok le min­den bűnt, a dur­vá­ját is, de fő­ként a lel­ki bű­nö­ket, ame­lyek, bár raj­tuk a szent­ség lát­sza­ta, leg­in­kább gá­tol­ják a Ki­rályt hoz­zá­tok jöt­té­ben!” A bör­tön­ben ezt kér­dez­te az íté­lő­bí­ró Urat vá­ró Já­nos: „Te vagy-e az El­jö­ven­dő, vagy mást vár­junk?” S Jé­zus üze­ne­te: „…bol­dog, aki nem bot­rán­ko­zik meg én­ben­nem.” (Mt 11,3.6) Ám nem ítél­te el Já­nost, ha­nem Is­ten kö­ve­té­nek és a sa­ját út­ké­szí­tő­jé­nek te­kin­tet­te (lásd Mal 3,1). Pál – aki ma­gát Is­ten tit­kai hű­sé­ges sá­f­árá­nak tart­ja – sem ítél­ke­zik, ezt az el­jö­ven­dő Úr­ra hagy­ja. „Ő majd meg­vi­lá­gít­ja a sö­tét­ség tit­ka­it, és nyil­ván­va­ló­vá te­szi a szí­vek szán­dé­ka­it, és ak­kor min­den­ki Is­ten­től kap­ja meg a di­csé­re­tet.” (1Kor 4,5) Ke­resz­te­lő Já­nos a pusz­tá­ban azt hir­det­te, amit – az ő fog­ság­ba ke­rü­lé­se után – Jé­zus: „Tér­je­tek meg, mert el­kö­ze­lí­tett a mennyek or­szá­ga!” (Mt 3,2; 4,17) A Ke­resz­te­lő így tett bi­zony­sá­got az el­jö­ven­dő Úr­ról: „Én víz­zel ke­resz­tel­lek ti­te­ket, hogy meg­tér­je­tek, de aki utá­nam jön, erő­sebb ná­lam: ő majd Szent­lé­lek­kel és tűz­zel ke­resz­tel ti­te­ket.” (Mt 3,11) A két test­vér pél­dá­za­tá­val Jé­zus Urunk le­lep­le­zi az Is­ten­nek csak sza­vak­kal, de tet­tek­kel nem en­ge­del­mes­ke­dő­ket: „Mert el­jött hoz­zá­tok Já­nos az igaz­ság út­ján, de nem hit­te­tek ne­ki”, sőt „még ké­sőbb sem gon­dol­tá­tok meg ma­ga­to­kat, hogy higgye­tek ne­ki” (Mt 21,32). Ugyan­is „aki meg­ve­ti Ke­resz­te­lő Já­nost, az el­zár­ja ön­ma­ga előtt a Jé­zus­hoz, az Is­ten or­szá­gá­ba ve­ze­tő utat” (lásd Bib­lia – Ma­gya­rá­zó jegy­ze­tek­kel, 1140. o.). Jé­zus ezt is mond­ja a pró­fé­tá­nál is na­gyobb út­ké­szí­tő elő­fu­tár­ról: „És ha akar­já­tok, fo­gad­já­tok el, ő Il­lés, aki el­jö­ven­dő volt. Aki­nek van fü­le, hall­ja!” (Mt 11,14–15) Hat hó­nap­pal Ke­resz­te­lő Já­nos szü­le­té­se előtt Is­ten – Gáb­ri­el an­gyal ál­tal – meg­ígér­te Jó­zsef je­gye­sé­nek Jé­zus szü­le­té­sét: „Ne félj, Má­ria, mert ke­gyel­met ta­lál­tál az Is­ten­nél! Íme, fo­gansz mé­hed­ben, és fi­út szülsz, akit ne­vezz Jé­zus­nak.” (Lk 1,30–31; lásd Ézs 7,14) A ha­ta­lom­mal ér­ke­ző Úr el­jö­ve­te­lé­re elő­re­te­kint­ve Pál ezt ké­ri gyü­le­ke­ze­té­től: „Min­den­kor örül­je­tek, szün­te­le­nül imád­koz­za­tok, min­de­nért há­lát ad­ja­tok, mert ez az Is­ten aka­ra­ta Jé­zus Krisz­tus ál­tal a ti ja­va­tok­ra.” (1Thessz 5,16–18) Te pe­dig kér­he­ted: „Ó, jöjj, meg­vál­tó Jé­zu­som, / A szí­vem né­ked meg­nyi­tom. (…) / Szent­lel­ked ál­tal járj ve­lünk, / Míg hoz­zád menny­be ér­ke­zünk, / S ott mon­dunk majd ne­ked / Di­csé­rő éne­ket!” (EÉ 137,5)

Ga­rai And­rás