Evangélikusok

In­ter­jú he­lyett…

Ami­kor Jen­őre gon­do­lok, az az ige jut eszem­be, ame­lyet ke­reszt­apám­tól kap­tam: „Légy pél­dá­ja a hí­vők­nek be­széd­ben, ma­ga­vi­se­let­ben, sze­re­tet­ben, hit­ben, tisz­ta­ság­ban.” (1Tim 4,12). En­nek az igé­nek sza­va­it vá­lasz­tot­tam írá­som ve­zér­fo­na­lá­ul.

Só­lyom Je­nő ma­gyar fi­zi­kus, egye­te­mi ta­nár, a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia ren­des tag­ja, a szi­lárd­test­fi­zi­ka ne­ves ku­ta­tó­ja. 1990 és 2003 kö­zött a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let fel­ügye­lő­je volt, 2006 óta a De­ák té­ri gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­je. Édes­ap­ja egy­ház­tör­té­nész, az Evan­gé­li­kus Teo­ló­gi­ai Aka­dé­mia ta­ná­ra volt. Öt test­vé­re van. Nős, fe­le­sé­ge, Tóth Már­ta szin­tén lel­kész­csa­lád­ból szár­ma­zik. Há­rom fel­nőtt le­á­nyuk van.

Hosszan le­het­ne még so­rol­ni az élet­raj­z té­nyeit: hol volt ven­dég­pro­fesszor, hány­szor tün­tet­ték ki, mi­lyen ered­mé­nye­ket ért el ku­ta­tó fi­zi­kus­ként, mi­lyen ered­mé­nyek fű­ződ­nek ke­rü­le­ti fel­ügye­lői mű­kö­dé­sé­hez… Én ehe­lyett in­kább Je­nő­ről szól­nék, Is­ten szol­gá­já­ról.

Be­szé­de

Je­nő egy­szer­re nyílt és zár­kó­zott. Őszin­tén, tisz­tán néz a sze­med­be, nem ker­tel, ami­kor vé­le­mé­nyét meg­fo­gal­maz­za, de min­den mon­da­ta meg­gon­dolt és ud­va­ri­as. Ugyan­ak­kor nem en­ged sze­mé­lyes kö­re­i­be be­pil­lan­ta­ni, csak rit­ka al­kal­mak­kor nyi­lat­ko­zik meg. Ké­ré­sem­re, hogy ül­jünk le egy in­ter­jú­ra, nyíl­tan és ha­tá­ro­zot­tan je­len­tet­te ki: nem. Mi­vel rég­óta is­me­rem – el­fo­gad­tam.

Ma­ga­vi­se­le­te

A dé­li ke­rü­le­ti fel­ügye­lői tiszt­ség­ről va­ló le­mon­dá­sá­nak kö­rül­mé­nye­i­ről nem szí­ve­sen be­szél. Ak­kor ho­zott dön­té­sé­hez ma is elv­hű­en ra­gasz­ko­dik. Ak­kor úgy állt fel a ke­rü­le­ti fel­ügye­lői szék­ből, hogy sen­kit ne bánt­son, hogy ne be­fo­lyá­sol­ja az ép­pen fo­lyó püs­pök­vá­lasz­tást. A vissza­vo­nu­lás ha­tár­ide­jét pe­dig úgy szab­ta meg ma­gá­nak, hogy ép­pen fo­lyó, be­fe­je­zet­len mun­ká­it még be­fe­jez­hes­se.

Sze­re­te­te

Azt a csen­des, át­ha­tó sze­re­te­tet lá­tom ben­ne, ame­lyet szü­le­i­től ka­pott, ame­lyet ott­hon­ról ho­zott. Édes­apám – aki fo­ga­dott fi­ú­ként sok szép évet töl­tött eb­ben a sze­re­tő szü­lői ház­ban – ben­ső­sé­ges csa­lá­di lég­kört és mély sze­re­te­tet élt át a Só­lyom test­vé­rek közt. Ezt a sze­re­te­tet lá­tom csa­lád­já­ban is, azon a kis ab­la­kon át, ame­lyen ke­resz­tül be­te­kin­te­ni en­ged. Szi­kár sza­vai, ame­lyek né­ha gyer­me­ke­i­ről, uno­ká­i­ról szól­nak, so­kat­mon­dó­ak. Egy­há­za irán­ti ag­gó­dá­sá­ból is ki­süt sze­re­te­te. Ak­kor is, ami­kor vál­lal­ja a mun­kát, ak­kor is, ami­kor le­mond.

Hi­te

Né­hány éve vá­lasz­tás előt­ti be­mu­tat­ko­zá­sá­ban ezt ír­ta: „…az ige nyil­vá­nos hir­de­té­se az ar­ra sza­bá­lyo­san el­hí­vot­tak fel­ada­ta. A nem lel­ké­szi tiszt­ség­vi­se­lők fel­ada­ta pe­dig az, hogy ezt az ige­hir­de­tői szol­gá­la­tot a ma­guk mód­ján elő­se­gít­sék. En­nek egyik esz­kö­ze, hogy igye­kez­ze­nek az egy­ház­ban fenn­tar­ta­ni a jó ren­det.” (Ki­eme­lés tő­lem. – M. A.)

Tisz­ta­sá­ga

Azt hi­szem, aki ta­nú­ja éle­té­nek, egy­há­zi és tu­do­má­nyos szol­gá­la­tá­nak, át­ha­tó­an ér­zé­ke­li ezt a tisz­ta­sá­got: a kö­nyör­te­len lo­gi­kát, a kö­zös meg­egye­zés­hez va­ló ra­gasz­ko­dást, a tör­vé­nyes rend tisz­te­le­tét, a csa­lá­di kö­zös­ség ere­jét és Is­ten igé­jé­nek tisz­ta­sá­gá­ba ve­tett hi­tet.

Só­lyom Je­nő het­ven­éves.

Mun­tag And­rás