evél&levél

„Pró­fé­tai” azért, mert az ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott ­vé­le­mény el­le­né­ben szól, ilyes­mi­re pe­dig nem szok­tak fi­gyel­ni. Még­is szól: ne vá­lasszunk új püs­pö­köt, sőt a meg­ma­ra­dó két püs­pök kö­zül is vá­lasszunk egyet, aki egy­há­zunk­ban a jö­vő­ben ezt a hi­va­talt be­töl­ti. Azt, hogy a je­len kö­rül­mé­nyek kö­zött ezt ho­gyan le­het meg­va­ló­sí­ta­ni, nem tu­dom. Van­nak, akik­nek tud­ni­uk kel­le­ne. Egy­há­zi tör­vé­nye­ink há­rom püs­pök­ről be­szél­nek, de eze­ket a tör­vé­nye­ket mi ma­gunk hoz­tuk, te­hát meg is tud­juk őket vál­toz­tat­ni, ha er­re van aka­rat.

Meg kel­le­ne szív­lel­nünk a va­sár­nap evan­gé­li­u­mát, mely­ben Jé­zus ar­ról be­szél, hogy aki tor­nyot akar épí­te­ni, elő­ször ki­szá­mol­ja a költ­sé­ge­ket. Aki had­ba vo­nul, az szám­ba ve­szi em­be­re­it.

Evan­gé­li­kus egy­há­zunk­nak nincs pén­ze, em­be­re­i­nek szá­ma pe­dig egy­re csök­ken. Mi még­is, a té­nyek el­le­né­re épít­ke­zünk. Hi­tün­ket bi­zo­nyí­tan­dó azt mond­juk, az Úr majd se­gít, azt mond­juk, „bé­kes­ség, bé­kes­ség …az Úr temp­lo­ma, az Úr temp­lo­ma van itt”. (Jer 6,14; 7,4)

Fi­gye­lünk-e az idők je­le­i­re, vagy pa­rá­nyi egy­há­zunk­nak csak azért is lesz há­rom püs­pö­ke, nagy egy­há­zi iro­dá­ja, fel­újí­tott temp­lo­mai és pa­ró­ki­ái? Bi­zo­nyí­ta­ni fog­juk, hogy még min­dig nagy tör­té­nel­mi egy­ház va­gyunk! (Lásd még Mt 10,39)

Szi­las At­ti­la (Vár­pa­lo­ta)