Oratio oecumenica

Is­te­nünk! Ezen a mai va­sár­na­pon öröm­re hívsz min­ket. Mi­köz­ben annyi gond, baj, fé­le­lem ne­he­ze­dik lel­künk­re, te igéd ál­tal uj­jon­gás­ra, há­lá­ra hívsz. Nem­csak min­ket, de az egész föld­ke­rek­sé­get ar­ra biz­ta­tod, hogy áld­juk a ne­ve­det.

Ne­héz, Urunk, uj­jon­ga­ni, éne­kel­ni, di­csér­ni té­ged ak­kor, ami­kor tra­gé­di­ák so­ro­za­ta tör­té­nik sze­münk lát­tá­ra, vagy ép­pen mi is ré­sze­sei, el­szen­ve­dői va­gyunk a ba­jok­nak.

Még­sem te­he­tünk mást, mint hogy há­lá­val és a kö­szö­net sza­vá­val já­ru­lunk szí­ned elé. Hi­szen te vagy az az Úr, aki a ba­jok­ban is hű­sé­ges hoz­zánk, aki erőt és re­ményt önt be­lénk, aki test­vér­ként ál­lít min­ket egy­más mel­lé, hogy ki­tar­tó se­gí­tői le­gyünk egy­más­nak.

Urunk! Ezen a va­sár­na­pon ar­ra ké­rünk, hogy ir­gal­mazz a baj­ba­ju­tot­tak­nak. En­gedd meg­ta­pasz­tal­ni hű­sé­ge­det mind­azok­nak, akik úgy ér­zik, hogy ma­guk­ra ma­rad­tak. Moz­gó­sítsd azo­kat, akik­nek van ha­tal­muk, le­he­tő­sé­gük és sze­re­te­tük a se­gít­ség­nyúj­tás­ra.

Urunk! In­díts mind­nyá­jun­kat, hogy te­gyünk egy­má­sért. Hi­szen te ar­ra hívsz min­ket, hogy szol­gál­junk ne­ked. És mi más­ban mu­tat­koz­hat­na meg a szol­gá­la­tunk, mint ab­ban, hogy félt­jük, sze­ret­jük és se­gít­jük egy­mást?

Urunk! Nem is akár­mi­lyen szol­gá­lat­ra hívsz, ha­nem ar­ra, hogy öröm­mel és há­lá­val te­gyük mind­azt, amit egy­má­sért te­he­tünk. Hadd jár­ja át ezért a szí­vün­ket az öröm és az uj­jon­gás! Hadd tölt­se be lel­kün­ket a há­la! Hadd mu­tat­koz­zon meg ez a szí­ned előtt át­élt öröm cse­le­ke­de­te­ink­ben is! Hadd le­gye­nek gyü­le­ke­ze­te­ink az uj­jon­gó öröm szi­ge­tei eb­ben a re­mény­te­len­sé­get és kö­zönyt su­gal­ló vi­lág­ban.

Urunk! Imád­ko­zunk az egész em­ber­vi­lá­gért. Fé­kezd meg a go­nosz pusz­tí­tó ere­jét! Szabj ha­tárt az ön­zés­nek és az el­nyo­más­nak! Ne en­gedd, hogy a kap­zsi­ság és az el­va­kult­ság má­sok nyo­mo­rá­nak oko­zó­ja le­gyen! Hadd le­gye­nek a ben­ned hí­vők az öröm, a há­la és a meg­elé­ge­dett­ség hor­do­zói ne­ved di­cső­sé­gé­re, a föld se­be­i­nek gyó­gyí­tá­sá­ra egé­szen ad­dig, amíg új­ra el­jössz, hogy uj­jon­gó öröm­mel di­csér­jünk majd or­szá­god­ban. Hall­gass meg min­ket, Urunk! Ámen.