Egyházunk egy-két hete

Meg­lát­szott a le­he­let is, ke­mény hi­deg volt az­nap. A bu­da­fo­ki evan­gé­li­kus temp­lom­ba még­is so­kan ­jöt­tek el a sza­va­ló­ver­seny­re. Ké­zen fog­va ve­zet­ték ki­csi­nye­i­ket a szü­lők, nagy­szü­lők, biz­tat­ták a ver­seny­ző­ket; ők ta­lán job­ban iz­gul­tak, mint az ál­ta­lá­nos is­ko­lás vers­mon­dók. Isten evangélikus hajlékában a múlt pén­te­ken hu­szon­há­rom kis­gyer­mek „mér­kő­zött meg” a vers­mon­dás nagy fel­ada­tá­val. Min­den kor­osz­tály­ban ki­osz­tot­ták az el­ső há­rom he­lye­zett­nek a dí­ja­kat, a fel­ké­szí­tő ta­ná­rok vi­rág­csok­rot kap­tak, az ok­le­vél pe­dig min­den részt­ve­vő­nek ki­járt. Így min­den­ki győz­tes­nek érez­het­te ma­gát, pár per­cig min­den vers­mon­dó­pa­lán­ta nagy sze­re­pet ka­pott.

– bwgy –