Élő víz

„Örül­je­tek az Úr­ban min­den­kor! Is­mét mon­dom: örül­je­tek. Az Úr kö­zel!” (Fil 4,4–5)

Ad­vent ne­gye­dik s egy­ben ka­rá­csony he­té­ben az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és ün­ne­pi igéi a Meg­vál­tó ér­ke­zé­sé­nek örö­mét hir­de­tik. „Lel­künk só­vá­rog­va vár­ja az Urat, mert őben­ne örül a mi szí­vünk.” (Zsolt 33,20.21; LK) Má­ria éne­ké­ben (Mag­ni­fi­cat; lásd EÉ 38) az Úr­is­tent di­cső­í­ti be­tel­je­sü­lő ígé­re­te­i­ért: „Ma­gasz­tal­ja lel­kem az Urat, és az én lel­kem uj­jong Is­ten, az én Meg­tar­tóm előtt, (…) mert nagy dol­go­kat tett ve­lem a Ha­tal­mas.” (Lk 1,46.47.49) Örö­münk ál­lan­dó alap­ja Jé­zus kö­zel­sé­ge és ez az ígé­ret: „…Is­ten bé­kes­sé­ge, mely min­den ér­tel­met meg­ha­lad, meg fog­ja őriz­ni szí­ve­te­ket és gon­do­la­ta­i­to­kat a Krisz­tus Jé­zus­ban.” (Fil 4,7) Csak a Bá­rány mél­tó ar­ra, hogy át­ve­gye az Is­ten vég­idők­re vo­nat­ko­zó ter­vét tar­tal­ma­zó ira­tot. „Íme, győ­zött az orosz­lán Jú­da tör­zsé­ből, a Dá­vid utó­da, és fel­nyit­ja a köny­vet és hét pe­csét­jét.” (Jel 5,5) Fi­la­del­fi­ai né­pé­nek csak jót üzen a fel­ma­gasz­talt Krisz­tus; nyi­tott aj­tót adott ne­kik, s meg­tart­ja őket az örök élet­re, mert ők is meg­tar­tot­ták igé­jét. „El­jö­vök ha­mar: tartsd meg, amid van, hogy sen­ki el ne ve­gye ko­ro­ná­dat.” (Jel 3,11) Ad­vent vé­gén a Szent­írás vé­gé­ről üzen Urunk, aki egy­lé­nye­gű az örök „Va­gyok”-kal: „Én va­gyok Dá­vid gyö­ke­re és új haj­tá­sa, a fé­nyes haj­nal­csil­lag. (…) Bi­zony, ha­mar el­jö­vök.” Mondd te is: Mar­a­na tha! „Jöjj, Uram Jé­zus!” (Jel 22,16.20) A po­gá­nyok apos­to­la, a zsi­dó Pál ké­ri, hogy fo­gad­juk be egy­mást – „aho­gyan Krisz­tus is be­fo­ga­dott min­ket az Is­ten di­cső­sé­gé­re” –, s a ke­resz­té­nyek együtt di­cső­ít­sék az Urat a gyü­le­ke­zet­ben: „Örül­je­tek, né­pek, az ő né­pé­vel együtt.” (Róm 15,7.10) Ka­rá­csony­es­te ar­ra em­lé­kez­zünk, hogy két­ezer éve egy csen­des, szent­sé­ges éjen Is­ten el­küld­te Fi­át, és „meg­je­lent az Is­ten üd­vö­zí­tő ke­gyel­me min­den em­ber­nek” (Tit 2,11). „Ál­dott az Úr, hogy meg­lá­to­gat­ta né­pét, és vált­sá­got szer­zett ne­ki.” (Lk 1,68; LK) Az Úr an­gya­la ezt elő­re meg­je­len­tet­te: „Jó­zsef, Dá­vid fia, ne félj ma­gad­hoz ven­ni fe­le­sé­ge­det, Má­ri­át, mert ami ben­ne fo­gant, az a Szent­lé­lek­től van. Fi­út fog szül­ni, akit ne­vezz el Jé­zus­nak, mert ő sza­ba­dít­ja meg né­pét bű­ne­i­ből.” (Mt 1,20–21) A Fiú „test sze­rint Dá­vid utó­da­i­tól szár­ma­zott”, és „ez a Jé­zus Krisz­tus a mi Urunk” (Róm 1,3.4). A ka­rá­csony Is­ten sze­re­te­té­nek ün­ne­pe (lásd Jn 3,16), mert ek­kor „az Ige test­té lett, kö­zöt­tünk la­kott, és lát­tuk az ő di­cső­sé­gét” (Jn 1,14). „Is­ten sze­re­te­te ab­ban nyil­vá­nult meg irán­tunk, hogy egy­szü­lött Fi­át el­küld­te a vi­lág­ba, hogy él­jünk őál­ta­la.” (1Jn 4,9; LK) Az Úr an­gya­la mond­ta elő­ször ezt az evan­gé­li­u­mot: „Ne fél­je­tek, mert íme, hir­de­tek nek­tek nagy örö­met (…): Üd­vö­zí­tő szü­le­tett ma nek­tek…” (Lk 2,10.11) „Ha Krisz­tust he­lye­sen aka­rod ér­tel­mez­ni és igaz va­ló­já­ban le­ír­ni, ak­kor csak az an­gyal­ra fi­gyelj, sze­rin­te Krisz­tus = nagy öröm! Ez ige mel­lől ne tá­gíts, mert erő van ben­ne.” (Lu­ther) Pál sze­rint az el­ső ka­rá­cso­nyon „meg­je­lent a mi üd­vö­zí­tő Is­te­nünk jó­sá­ga és em­ber­sze­re­te­te, hogy ré­sze­sei le­gyünk az örök élet­nek” (Tit 3,4.7). „Jé­zus, drá­ga Üd­vös­sé­gem, / Hadd le­gyen éle­tem / Csak ti­éd egé­szen!”(EÉ 162,4) Ál­dott szü­le­tés­ün­ne­pet!

Ga­rai And­rás