Cantate

Hogyan is kezdődhetne másképp az új év? Csak így, hogy hálaéneket zengünk az ő nagy nevének, igen, áldjuk őt, és hálát adunk. Szeretem ezt az éneket, mert olyan szép ívben követi végig egy imádság felépítését. Megállunk a mindenható Isten nagysága előtt, és kicsinységünk nem enged mást, mint hálaadást, dicséretet, áldást. Hogy miért? Mert megtartott minket, mind ez idáig tenyerén hordozott, védett és kísért a hátunk mögött hagyott esztendőben.

Amikor imádkozunk, sokszor elmondjuk a magasztaló, hálaadó, dicsérő szavak után: Uram, te tudod, te ismered gondolatainkat, ki nem mondott szavainkat. Azután csak úgy kijelentünk; mondjuk azt: ez nehéz nap volt, vagy azt: olyan jó, hogy este van, és megpihenhet a testünk. Ebben az énekben pedig elmondjuk magunknak, Istennek, a minket hallgatóknak, hogy vándorúton vagyunk földi életünk minden napján; ezzel szembesülünk akkor is, amikor az óévből átlépünk az újba. És te hoztál, te segítettél át, Uram.

Azután kérni szoktunk… Kérni magunknak, másoknak, a világnak, egészséget, gyógyulást, erőt, türelmet, áldást, békét, hitet, megmaradást.

Nem tudunk nem kérni az új esztendő küszöbén. Kérünk mindenekelőtt áldást, kegyelmet kicsire és nagyra, az előttünk álló, ismeretlen útra. Majd könyörgünk az eltévedtért, az elhagyottért, mert mindkettőnek szüksége van rád. Ha sötétség borul elménkre, lelkünkre, világosság te légy! Ha sorunk rosszabbul menne, mint várnánk, ne csüggedjünk, ínségben gazdagságunk te légy!

Nem szoktunk önzőek maradni imánkban. A nálunk rosszabb sorban lévők, a nálunk többet szenvedők mindig a szemünk előtt vannak, nem feledkezünk meg róluk. Ez nem csupán kötelesség, hanem őszinte érzés, énekünkben is. Mindennap tudunk betegekről, közeli vagy távoli szeretteink testi próbáiról, és enyhülést kérünk számukra. És kérünk az új év küszöbén is, enyhíts fájdalmaikon! Te adj reményt a könnyebb holnapra!

És mindig van egy legnagyobb. Amit a végére tartogatunk, körüljárjuk, talán már kezünk összekulcsolásakor erre gondolunk, hogy majd csak elmondjuk valahogy. Az új esztendő hajnalán tudjuk – épp ezért esedezve kérünk –, szükségünk lesz Lelked vezetésére, mert sok út van nyitva, számtalan, mely kívánatos lehet, és egyedül könnyen tévedne léptünk rossz irányba. Szeretnénk hűségesek maradni hozzád, de te kell, hogy hűségessé tégy minket!

Bizonyosság. Mert különben miért is fohászkodnánk? Bizonyosan tudjuk, meghallgatsz, és nem csupán meghallgatsz, de meg is adod, amire valóban szükségünk van. S nekünk leginkább áldásodra van szükségünk, mert az új év csak ezzel az áldással lehet boldog. Kísérjen hát áldásod utunkon, Urunk!

Keczkó Szilvia