A közelmúlt krónikája
Részleges napfogyatkozás január 4-én
Ritka természeti jelenségnek lehetünk szemtanúi 2011. január 4-én: részleges napfogyatkozás látszik hazánk területéről. A Hold 8 óra 4 perckor harap a Napba, a maximális, 77 százalékos fedettségi fázis 9 óra 26 perckor következik be, 10 óra 56 perckor Földünk hűséges kísérője kilép életet adó csillagunk elől, négy esztendőre véget vetve a látványosságnak.
A megfigyelés során ne feledkezzünk meg a közelmúlt teljes és részleges napfogyatkozásai, valamint a Vénusz és a Merkúr Nap előtti átvonulása során a médiában széles nyilvánosságot kapott biztonsági követelményekről — a megfelelő napszűrők alkalmazásáról, mind a szabad szemes, mind a távcsöves észlelésnél, valamint fényképek és videofelvételek készítésénél.
A jelenség főszereplője, a Nap leginkább hatalmas atomerőműként jellemezhető. 15 millió fokos belsejében termonukleáris reakció zajlik. A hidrogén héliummá alakul, és a bonyolult folyamat révén energia szabadul fel. Ez az energia sugárzás formájában távozik a Napból, ezáltal biztosítva a földi élet fennmaradásának egyik alapfeltételét.
A Nap a hozzánk legközelebbi csillag. Galaxisunk, a Tejútrendszer néhány száz milliárd csillaga között átlagosnak tekinthető, a sárga törpék családjába tartozik. Igen aktív égitest. 6000 fokos felszínén sötét területként láthatóak foltjai, melyek az átlagos felszíni hőmérsékletnél hűvösebbek, 4500 fokosak. Az úgynevezett flerek és protuberanciák felelősek azért, hogy a napkitörések során töltött részecskék árama indul a Föld felé, magasabb szélességi fokokon igen gyakori sarki fényjelenséget okozva.
A Nap élete felénél jár. Ötmilliárd éves, és még ugyanennyi van neki hátra. A csillagközi gáz- és porfelhők gravitációs hatásra történő összetömörülése révén született. Amikor elegendően sűrűvé vált, és magas hőmérséklet állt elő, megszületett a fiatal Nap. De ahogyan az állatok és az ember is megszületik, él, majd meghal, a Nap ugyanúgy végigmegy ezen az Isten elrendelte folyamaton. Halálának első lépcsőfokaként vörös óriássá duzzad, kitágulva elnyeli a Földet. További összehúzódásokat és kitágulásokat követően ledobja külső rétegét, planetáris ködöt szülve, belső tartományából pedig „csillagtetem”, magas hőmérsékletű fehér törpe válik.
Rezsabek Nándor