Napról napra

Új nap – új kegyelem

Vasárnap

Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Róm 5,1 (Jer 33,9b; Lk 2,41–52; 1Jn 5,11–13; Zsolt 33) Van valami „kegyelemszerű” abban, ahogyan az óév végével hirtelen új lendületet veszünk, eligazgatjuk – legalább gondolatban – a dolgainkat, feladatainkat. Tisztázzuk, hogy mihez kezdünk majd, mik a céljaink idén, mit szeretnénk, és mit nem. Isten oltalmára bízzuk magunkat, szeretteinket. Az ő békességével indulunk. Jó tudnunk, hogy ez a békesség mélyen Isten létében gyökerezik, onnan ér el hozzánk is Jézus Krisztus szeretete révén. Ő pedig nem csupán eligazít minket, mint egy bölcs tanácsadó, hanem megigazít: elrendez, helyreállít, teljessé tesz. Istennel megbékélt emberré teremt.

>Hétfő

Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad. Ézs 54,8 (Róm 3,23–24; 2Móz 2,1–10; 1Móz 1,1–13) Henri Boulad egyiptomi szerzetes mondta egyszer: „A kegyelem eredendőbb, mint a bűn.” Hiszem, hogy ez a kegyelem erősebb az én bűneimnél. Ez a kegyelem tart erősen, hogy ne torzulhasson el az istenképem, az istenhitem, ha azt is gondolom újra és újra, Isten gyakran elrejtőzik előlem. Bár emberperspektívámból sokszor látom így, és így is magyarázom istentapasztalataimat, a szívem mélyén tudom: az irgalom ölelésében vagyok minden pillanatban – és örökké. Ezt maga az életadó, életmentő Isten mondja nekem.

Kedd

A sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem. Ez 34,16 (2Kor 12,9a;1Móz 21,1–7; 1Móz 1,14–25) Isten életpárti – némi iróniával persze azt is mondhatnánk: „szegénypárti” –, de ő soha nem a szegénységet, hanem az attól szenvedőket, a kilátástalan életűeket pártolja. Isten mindig az ő oldalukon áll. Ezért vált teljesen hasonlóvá a sérültekhez, az elesettekhez a Názáretiben. Jézus életprogjamja egybecseng a réges-régi prófétai mondattal: így hiteles az Isten országáról szóló evangélium. És én hogyan viszonyulok mindehhez? Mire indít engem Jézus életprogramja? Ma kiket tudok erősíteni? Észreveszem-e és gyógyítom-e a sérüléseket, amelyeket én ejtek másokon?

Szerda

Magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. Zsolt 18,50 (Róm 16,27; 1Móz 9,12–17; 1Móz 1,26–2,4a) Dávid győzelmi éneke egy olyan hitvalló embert állít elénk, aki nyíltan, bátran magasztalja Istenét a népek között. Mi jobbára a templomfalakon belül tesszük ezt – biztonságos, ismerős helyen. Nem vagyok híve a szekták által gyakorolt „lerohanós” térítő kampányoknak. De azért fontosnak tartom, hogy hiteles tanúja, tanítványa legyek Jézusnak a népek között. Ma hogyan mutathatom meg a körülöttem élőknek, hogy hozzá tartozom? Le tudom-e győzni kishitűségemet, bátortalanságomat? Ő késszé tehet arra, hogy magasztalhassam a népek között.

Csütörtök

Szeretném megismerni Krisztust és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. Fil 3,10–11 (Ézs 25,8a; Mt 2,1–12; Ef 3,2–3a.5–6; Zsolt 72) Vízkereszt fényes csillaga három bölcset vezet a jászolban fekvő kisgyermekhez. Azért indultak el távoli vidékekről, mert meg akarták őt ismerni. Benne valóban Isten erejével találkoztak. Különös, hogy a születés ünnepe már odairányítja tekintetünket a szenvedéstörténetre és a feltámadásra. De hiszen így teljes a kép. Megjelent az Élet, és megismerhetővé vált: része lehet mindennapjainknak. Azzal, hogy kezdjük megismerni, ő bennünk növekszik, minket hordoz. Megtart szenvedéseinkben, örömeinkben, köznapi kicsi halálainkban, veszteségeinkben, gyászunkban. És őbenne naponta fel is támadunk – a végső feltámadásig. Ezt a tudást, ajándékot kéri az apostol, ő erre vágyik – és vele együtt én is kérhetem.

Péntek

Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek. Zsolt 17,7 (Zsid 4,16; 1Jn 3,1–6; 1Móz 2,4b–17) Jó belekapaszkodni ma újra ebbe a zsoltárimába: kérni, várni a csodát. Mindig lenyűgöz az a hit, amely megcsillan ezekben a könyörgésekben. Szorult helyzetben, nehéz időben fakad fel a zsoltáros szava, de amikor kimondja imádságát, már bizonyos abban, hogy akit szólít, az meg is szabadítja őt. Szeretnék én is így imádkozni, szeretném így tanulni és élni az imádságot. Bízni abban, hogy a legnagyobb hatalom és erő a világban Isten hozzánk hajló szeretete. Egy emlékkönyvben olvastam egyszer: „A világ számára te csupán valaki vagy – de Valaki számára te vagy az egész világ.”

Szombat

Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Zsolt 119,11 (Fil 2,14–16a; 1Jn 2,12–17; 1Móz 2,18–25) Vannak emberek, akiket egy csapásra a szívünkbe zárunk, még csak meg sem kell szólalniuk. Szívünkbe zárunk igaz szavakat, nekünk szánt tanácsokat, elgondolkodtató intelmeket. A zsoltáros nyomán ma azt gyakorolhatom, hogyan élnek, mozdulnak bennem, segítenek engem Isten nekem kimondott, éltető szavai. A régi emberek sokat ismételgették a fontos bibliai mondatokat, emlékeztettek és emlékeztek. Ma is Isten igéjét ízlelgetem. Ez segít, hogy küzdjek a bennem lévő rossz ellen, s hogy emberségesebb emberré váljak.

Varga Gyöngyi