Egyházunk egy-két hete
Pápai megemlékezés evangélikus költőnk születésnapján
„Változnak az idők, az irodalmi ízlések és divatok, de Petőfi Sándor a magyarság legkedvesebb költője maradt: élete nemzeti történelmünk része, annak egyik legszebb emberi teljesítménye, tanulni belőle minden új nemzedék kötelessége” – hangsúlyozta Kerecsényi Zoltán körvezető azon a pápai megemlékezésen, amelyet a Nagy László Kör szervezett január 1-jén délután. Somogyi József szobrászművész Petőfi-szobránál Gosztola István versmondó szavalta el a Szülőföldemen című verset, melynek utolsó sorát, refrénjét a jelenlévők együtt mondták az előadóval…
Petőfi Sándor – máig egymásnak ellentmondó adatok szerint – 1822. december 31-én vagy 1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Még Petrovics Alexanderként keresztelték meg az evangélikus vallás szerint. Apja, Petrovics István mészárosmester szlovák családból származott, de magyarnak vallotta magát, míg édesanyja, Hrúz Mária, férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél. (Petőfi egyik nagyobb terjedelmű művében, a több életrajzi vonást is tartalmazó Az apostolban is utalt szilveszteri születésére, főhőse is a Szilveszter nevet kapta.)
Petőfi Sándor pályájának más szempontból is mérföldköve volt Pápa, hiszen ott írta meg például A borozó című versét, amely a nyomtatásban megjelent első műve lett.
Petőfi egyik alapítója volt a Képzőtársaságnak nevezett önképzőkörnek, amelynek irodalmi, kulturális hagyatéka is felelősséget ró az emlékét is méltóképp ápoló kései utódokra.
A megemlékezők fenyőkoszorút helyeztek el az egész alakos bronzszobornál, valamint gyertyákat, mécseseket gyújtottak a halhatatlan szellemű poéta emlékére születésének évfordulóján.
EvÉlet-infó