A közelmúlt krónikája

Óbudán 1842-ben szerveződött evangélikus gyülekezet, melynek tagjai a reformáció hazájából, Németországból odatelepült iparosok, hajógyári munkások, tisztviselők voltak. Istentiszteleteiket eleinte családoknál, idővel már bérelt helyiségekben tartották. Még nem volt saját lelki otthonuk, amikor már nagy áldozatok árán iskolát alapítottak és tartottak fenn, kezdettől gondot fordítva a gyermekek oktatására és lelki nevelésére. A lelkészi szolgálatokat a budavári lelkipásztor végezte.

1. őszén vált valóra a közösség vágya, hogy önálló egyházközséggé szerveződhessen, és saját lelkész segítse a gyülekezet életét. Ekkor még tizennyolc község lelkigondozását végezte Mohr Henrik, a gyülekezet első lelkipásztora. Színvonalas kulturális élet is folyt a gyülekezetben: kiváló gyermekkórust alapítottak, a fiataloknak pedig egyesületi keretek között szerveztek tartalmas programokat. A nőegylet jótékonysági segélyakciókkal támogatta a szegény sorsúakat. Az egyházközség több mint kétezer kötetes könyvtárával egész Óbuda közművelődését szolgálta.

Az első világháború után leányotthont, illetve rokkantaknak, időseknek szánt otthont hoztak létre. Rendszeresen látogatták a betegeket, és a foglyok lelkigondozását is végezték.

1935-ben Friedrich Lóránt tervei alapján épült fel a templomuk. Nemesen egyszerű lelki hajlékot álmodott meg a tervező, kihasználva a fény természetes játékát, amely a fehér márvány oltárt és a fölé magasodó hatmázsás tölgyfa keresztet világítja meg. A következő évben nagy összefogással és elszántsággal felépült a gyülekezeti ház is.

Az elegánsan egyszerű templomra 1944. december 31-én gyújtóbombák hullottak, fölégetve az új épülettel együtt a gyülekezet alig megvalósult álmát is. A templomot csak két év elteltével tudták használhatóvá tenni. (2005-ben a háborúban elpusztult színes üvegablakok helyére a templombelsővel harmonizáló új ablakokat készíttetett a gyülekezet.)

Nagy kárt okozott a közösség életében a hetvenes években a régi Óbuda lebontása. A városon belül tulajdonképpen lakosságcserét hajtottak végre, teljesen szétzilálva az óbudai lakóközösséget, így a gyülekezetet is. A több mint háromezres lélekszámú közösség alig ezerfőnyire apadt.

A mai gyülekezet nagy része lakótelepi tömbökben él. A kicsi, de eleven közösség kialakított a kisgyermekes szülőknek a templomban egy hangszigetelt helyiséget, ahonnan nyomon követhetik az istentisztelet eseményeit. Az óvodásoknak az istentisztelettel párhuzamosan foglalkozást tartanak. A hitoktatás gyülekezeti keretek között (korosztályos bontásban) és az iskolában is zajlik. Hétköznap két felnőtt-bibliakörbe várják a gyülekezet tagjait. Rendszeres közösségépítő alkalmak, családi istentiszteletek és szeretetvendégségek erősítik a hívekben az összetartozást.