A közelmúlt krónikája

Kivételes életút után az elmúlt év december 22-én elhunyt Alpár Geyza evangélikus lelkész. Budapesten született. Édesapját, Alpár Géza gépészmérnököt korán elvesztette, édesanyja Varga Margit; ő századik évében halt meg.

Alpár Geyza 1930-ban került Sopronba, ahol katolikus elemi iskolába, a bencés gimnáziumba, majd felsőkereskedelmi iskolába járt. 1943-ban érettségizett. 1945-ben frontszolgálatot teljesített, majd hadifogságba esett. Ezután a szociáldemokrata pártban volt tisztviselő, 1946-ban önként kísérte el a Németországba kitelepítetteket. Később a budapesti Magyar Agrártudományi Egyetemen tanult, közben népi kollégiumi nevelőtanár lett. 1949-ben mindkét helyről eltávolították, ezután Sopronban napszámosként dolgozott.

Már fiatalkorában érdeklődött a Biblia iránt, leginkább a protestáns igehirdetések ragadták meg. Istenkeresésében az 1950. év jelentett fordulópontot, amikor egy barátja révén kapcsolatba került Budaker Oszkár soproni evangélikus lelkésszel, aki lelkipásztora és tanítója lett egy személyben. Az ő indíttatására vett részt gyenesdiási konferenciákon, és kezdte meg teológiai tanulmányait huszonhat évesen, 1950 őszén.

Az időközben Budapestre költözött Evangélikus Teológiai Akadémiáról 1953-ban egyik napról a másikra indoklás nélkül eltávolították. Ekkor Groó Gyula professzornál talált lakhatást és lelki támogatást e törés feldolgozásához. Élete Budapesten folytatódott, ahol fizikai munkásként és bérelszámolóként dolgozott. Eközben családot is alapított, 1953-ban vette feleségül Balassa Évát.

1956-ban költözött vissza családjával Sopronba, ahol a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasúttársaságnál helyezkedett el, innen – a tiszti tanfolyam elvégzése és a felsőfokú német nyelvvizsga megszerzése után – műszaki-gazdasági tanácsadóként ment nyugdíjba 1985-ben. Időközben elvesztette feleségét, majd 1978-ban házasságot kötött Szála Erzsébettel. Két házasságából két leánygyermeke és öt unokája származott.

1986-ban a Soproni Evangélikus Egyházközség pénztárosa lett, valamint levelező tagozaton folytatta teológiai tanulmányait. Időközben rehabilitálták, így lehetővé vált, hogy szabályosan, a nappali tagozaton tegyen zárószigorlatot, bár lelkészi szolgálatot püspöki megbízással már előtte is végzett. D. Szebik Imre püspök 1991. augusztus 11-én avatta lelkésszé a soproni evangélikus templomban, német és magyar lelkészvizsgát 1993-ban, 69 évesen tett.

1991-től az éppen akkor újrainduló Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) hittantanára lett, s itt végezte nagy hatású szolgálatát. Óráira hihetetlen precizitással, szorgalommal és odaadással készült. Tudatosan felvállalta és nagy hozzáértéssel, őszinteséggel és sok humorral végezte diákjai lelkigondozását is, sokan közülünk az évek alatt szinte családtaggá váltunk otthonában – beszélgetéseink közben észre sem véve azt a tényt, hogy már hetvenéves is elmúlt.

Lelkészi szolgálatával rendkívül termékeny – s saját maga számára életének legértékesebb időszakát jelentő – majdnem két évtizedet kapott Istentől. És nem utolsósorban – állandóan küzdve testi gyengeségével – erőt is kapott hozzá, hogy kiteljesíthesse fiatalon kapott elhívását az apostoli szolgálatra.

Búcsúztatása 2010. december 30-án volt a soproni evangélikus templomban. Ravatalánál veje, Jakob Kruse loipersbachi lelkész és egykori tanítványa, e sorok írója szolgált. Az igehirdetés Róm 12,7–8 alapján arról tett bizonyságot a nagyszámú családtag, rokon, barát és tisztelő előtt, hogy Isten a benne bízó és őt követő, azaz neki élő embert sokféleképpen vezeti földi életében, és emberek által elé gördített minden akadály ellenére elsegíti elhívása kiteljesítésére.

De Alpár Geyza maga is bizonyságot tett egy önéletrajzában írt mondatával, amely elhangzott búcsúztatásán is: „…napról napra a bűnbocsánat bizonyosságában, kegyelemből élek. Hálát adva mindazért, amiben részem volt, és van ma is. Amikor most visszaemlékezem, köszönöm az én Uramnak, hogy minden körülmény között elviselt engem, és kezében tart.”

Wagner Szilárd