A hét témája

A Nyáry Albert által a szabadság templomaként emlegetett Pilvax kávéházban tartotta szokásos éves vacsoráját a Pest-Budai Petőfi Egyesület január 7-én, pénteken este.

A megjelenteket D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök, az egyesület elnöke köszöntötte, emlékeztetve mindenkit arra, hogy a Petőfi által hirdetett eszmék – így például a világszabadság álma – csak akkor tekinthetők értéknek, ha bennünk emberré, szóvá, cselekvéssé válnak.

Az est ünnepi előadását Széchenyi, Petőfi kortársa címmel dr. Gergely András történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora tartotta. Mint elmondta, jelentős társadalmi és életmódbeli különbségeik ellenére néhány közös vonás is felfedezhető kettejükben. Ilyen például a pesti nyüzsgés élvezete, a színházba járás szokása – igaz, a grófnak saját páholya volt, míg a költőnek meg kellett elégednie a karzattal vagy az állóhellyel – és a magyar színjátszással való elégedetlenség, valamint az Alföld szépségének felfedezése.

Írásaikkal kölcsönösen hatottak egymásra – fogalmazott Gergely András. Például Széchenyi a Stádiumban arról értekezik, hogy a nemesek – pontosan rangjuknál fogva – vétek esetén szigorúbb büntetést érdemelnek, és ezt a motívumot dolgozta fel Petőfi A nemes című versében. Széchenyi pedig a döblingi elmegyógyintézetben felemlegeti, hogy Petőfi Fejemben éj van… című költeményében pontosan azt a lelkiállapotot írja le, amelyet ő is érez.

Széchenyi és Petőfi sorsa legmarkánsabban 1848-ban fonódik össze; egyetlen érdemi találkozásukra is a forradalom kapcsán kerül sor május 12-én a múzeum előtti népgyűlésen. Míg azonban néhány hónappal később Petőfi lelkesen hirdeti a szabadságharc szükségességét, addig Széchenyi nem lát reményt a sikerre, és fokozatosan halad az ideg-összeroppanás felé.

Az előadás részeként a legnagyobb magyar hivatkozott naplóbejegyzéseit Nagy Ágota tolmácsolta.