Szószóró
Szeretettükör
Most biztosan mindenki meglepődik, de ez az igazság: az alatt a tíz év alatt, amíg egyetemekre, főiskolákra jártam, én a vizsgaidőszakot szerettem a legjobban. Szerettem, hogy magam oszthatom be az időmet, és még ha ez nem is mindig sikerült – olyankor jöttek a „12 óra alatt töltsünk be a fejünkbe 2400 oldalt” jellegű őrületek –, élveztem, hogy hagytak olvasni, tanulni, és hogy minderről aztán még be is számolhattam a vizsgákon.
A tudnivalók ki- és belélegzése. Erről szól a vizsgaidőszak, és az életünk ritmusa is hasonló. Befogadás, töltekezés és másokra figyelés, kifelé fordulás egyensúlyára törekszünk.
Persze néha felborul a harmónia, és a vizsgaidőszak is nagy hajtás, hogy meglegyen a kettesed, vagy hogy viríthass az indexeddel, hogy mindenki lássa a kávézóban, mekkora okos vagy.
De vajon tudod-e, hogy mit szeretnél az életeddel kezdeni? Vagy csak kell a diploma, mert az olyan jól néz ki? Mi alapján választottál pályát? Hogy miből voltak jó jegyeid? De mi az, amihez valóban tehetséged van? Ismered magad? Tudod, hogy mire vágysz? Amire te vágysz?
A szeretethimnuszon gondolkodtam ma. Azon, hogy giccses esküvői prédikációk százai, igés lapok miriádjai és ronda keresztény bögrék sem tudják kinyírni. Pál szeretethimnusza (1Kor 13) az egyik leglenyűgözőbb szöveg az Újszövetségben. És valóban gyönyörű – bár ennek a szépségnek semmi köze nincs a romantikához.
Pál nem azért írta a szeretethimnuszt a korinthusi gyülekezetnek, hogy szentimentális olvasmány legyen az esküvőiken. Ez egy óriási nagy balhorog volt az arcukba. Veszekedtek és versengtek. Voltak közöttük igazán király tehetséggel bírók és gyalázatosak is. Kicsinyesek voltak, önteltek és nevetségesek. Nem tudták, kik is ők, és Pál megpróbálta emlékeztetni rá őket.
De nem történelemről, biológiáról vagy szociológiáról beszélt nekik, hanem a szeretetről. Nem a szeretetről mint érzelemről, nem a szerelem romantikájáról, hanem a szeretetről mint eredetről. A szeretetről mint forrásról. A szeretetről mint Istenről és Istenről mint Szeretetről.
Ennek a szeretetnek semmi köze nincs a kellemes érzelemhez, sőt még csak nem is az érzelmekről szól, hanem az igazságról. Arról az igazságról, hogy kik is vagyunk valójában Isten szemében, aki tökéletesen ismer bennünket, és hogy mire is kaptunk tőle elhívást.
Isten szeretetének a tükre az, amelybe nézve el tudjuk dönteni, hogy a helyünkön vagyunk-e, amelyben tisztán láthatjuk magunkat akként a ragyogó lényként, akinek Isten hivatást ad.
Most azt gondolod, hogy álmodozó vagyok? Nelson Mandela mondta: minden dolog lehetetlennek tűnik, amíg el nem végezzük. Úgyhogy a magam részéről azt mondom, járd a neked rendelt utat, és ne érd be kevesebbel a teljesnél, amellyel Isten megajándékoz.
Névjegy:
Körmendy Petra
Egyetemi lelkészként dolgozom Budapesten, az egyetemi és főiskolai gyülekezetben. Egy olyan körben, amelyben bárki otthonra találhat, amelyben mindenki egyenlő, és amelyben ér mindent megkérdezni és megkérdőjelezni, és amelyben válaszokat is lehet találni. Olyan közösség az álmunk, amely nem gondolatokból és kiüresedett formákból épített falakkal veszi körül magát, hanem élő, mindig megújuló, s egyedül Krisztus, a szabadító Isten szeretete köré épül.
Körmendy Petra