A hét témája
A pozsonyi városfal
Pozsonyra mindenki más szemmel tekint. Az európai, esetleg más földrészről érkező turisták a gyorsan fejlődő Bratislavát látják, Szlovákia fővárosát. A nemzeti sorkérdések iránt kevésbé fogékony magyarok a knédli és a sör (egyik) őshazájának gondolják. Tévesen. A látó emberek sokszor gombóccal a torkukban róják ódon utcáit, megértve, de nem elfogadva a történelem igazságtalanságát. Amiben viszont mindenki egyetért: Budapesthez képest gyorsvonat-sebességű a fejlődés. Mind a modern városrészek fejlesztése, mind a múlt emlékeinek megőrzése tekintetében. Igaz ez a város két erődítésére is. Pozsony, sőt Szlovákia egyik szimbólumának, az egykoron a magyar koronát őrző négytornyú királyi várnak az átalakítása most zajlik, az eddigi fakósárgás színt ragyogó fehérre váltva.
Másik erődítménye már csak részleteiben létezik, de meglevő emlékeit szépen konzerválták. Ez Pozsony 14. századi eredetű városfala. Legépebb szakasza a magyar királyok koronázási helyének, a Szent Márton-dómnak a tőszomszédságában húzódik. Több emelet magasan, a földönkívüliek űrhajójára emlékeztető Új hídról a városba vezető út mentén.
A fal eredetileg négy középkori tornya közül egy dacol az idővel: az 51 méter magas, a város legjellegzetesebb épületei közé tartozó Szent Mihály-kapu. A toronyhoz vezető híd az egykori várárkon ível át. Szobrai Szent Mihályt és
A séták során sok, a falak aktív időszakából eredeztethető templomot és közösségi épületet (régi városháza, Mátyás király egyeteme) láthatunk. Emellett az idővel pazar főúri palotákká átalakult lakóépületeken is elő-előbukkannak a felújítások során láthatóvá tett középkori elemek, megadva az egykori Pozsony mással össze nem keverhető, egyedi, a 21. századra sem kiveszett karakterét.
Rezsabek Nándor