Élő víz

Vajon hogyan alakul 1928-ban egy olyan féléves kisfiúnak a sorsa, aki a világgazdasági válság hatására a nagy nélkülözésben és éhínségben elveszíti mindkét szülőjét, és nincs olyan rokona, aki felnevelhetné őt? Szenczi László már gyermekkorától megtapasztalhatta, hogy „az Úr csodásan működik”, és legkisebb teremtményét sem hagyja magára. A Babits Kiadó gondozásában tavaly év végén jelent meg Árvaságtól boldogságig című önéletrajzi kötete, amelyben korabeli naplói, feljegyzései és megőrzött levelezése segítségével a nyolcvanhárom éves szerző ekként tesz bizonyságot: „…az Úr mindig kijelölte azt az utat, amelyen járnom kellett, bármilyen nehéz is volt az út. Hűségesen vezetett, és én csodálva imádtam az Ő nagyságát, különösképpen pedig megmentő szeretetét és kegyelmét.”

Aki elolvassa Szenczi László könyvét, az nemcsak egy különleges életúttal ismerkedhet meg, hanem maga is megerősödhet: nincs olyan reménytelen helyzet, amelyből az Isten ne tudna kivezetni. A benne bízóknak, ha kell, csodák segítségével is mutat kiutat. Hiszen már az is csodának számított, hogy Felvidéken épp a fiú árván maradásakor indult lelki ébredés, amelynek hatására református árvaházak jöttek létre. Az árván maradt féléves kisfiú az elsőben talált otthonra. A marcelházi, majd a bővülés miatt később a kiskoszmályi, végül a komáromi otthonban nemcsak fedél került a feje fölé, és nemcsak az ételéről és ruházatáról, később a tanulásáról gondoskodtak, de legalább ilyen nagy hangsúlyt kapott az ott lakók lelki nevelése is. A gyerekek egészen apró koruktól fejből tudtak számos bibliai aranymondást, az őket nevelő diakonisszák és lelkipásztorok pedig nemcsak értük, de velük is imádkoztak.

Ennek az imádságos háttérnek a későbbiekben is nagyon fontos szerep jutott Szenczi László életében. Ez és az otthonról kapott levelek adtak sokszor vigaszt a tizenhét évesen leventeként Németországba hurcolt fiatal katonának. Különösen Csukás Zsigmond lelkipásztor biztatta az ő „Lacókáját”, hogy minden körülmény ellenére is próbáljon mindennap Bibliát olvasni és abból erőt meríteni.

S hogy mire használta fel Teremtője az ifjú katonát a fegyverropogás közepette, majd hogyan vezérelte épségben haza a fiút és társait? Milyen kalandok során lett Szenczi Lászlóból tanárember, és mi módon találkozott későbbi feleségével, akivel ötvenhatodik éve él boldog házasságban? Mindez kiderül az Evangélikus Életben is rendszeresen publikáló szerző hitet erősítő könyvéből.

Boda Zsuzsa