Vízkereszt ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a világ Urának a dicsőségét hirdetik a teremtésben. Az Úr Jézus Krisztusban látható Isten hatalma, mert a Fiú Isten az Atya „Isten dicsőségének visszatükröződése és az ő személyének képmása, aki hatalmas szavával fenntartja a mindenséget” (Zsid 1,3; LK). Félelmetes tetteit látva kérjük: Ne rejtsd el előlünk orcádat a bajban! „Mutasd mihozzánk, Úristen, a te irgalmasságodat, és a te üdvözítő Fiadat adjad minékünk! Hallgasd meg, Úristen, a mi könyörgésünket, és a mi fohászkodásunk jusson teelődbe!” (GyLK 741) Jézus e kimondott szavával lecsendesítette a háborgó, viharos tengert: „Hallgass el, némulj meg!” A csoda e három kérdését ne hagyjuk válasz nélkül! „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki? – Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” (Mk 4,39.41.40) „Abban van a hit felséges képessége, hogy látja a láthatatlant, a hitetlenség meg csak azt látja, amit érzékel, és nem tudja megragadni azt, amit nem érzékel” – tanítja Luther. Pálék halálos veszedelemben voltak Ázsiában: „…az életünk felől is kétségben voltunk.” De Istenben „reménykedünk, hogy ezután is megszabadít” (2Kor 1,8.10). Jézus szavára azonnal elszáradt a terméketlen fügefa. „Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, (…) mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.” (Mt 21,21–22) Jézus isteni erejével megtörte a démonok, tisztátalan lelkek hatalmát a pogányok földjén is, és meggyógyított két, ördögöktől megszállott gadarai embert, kiűzve az ördögöket egyetlen szavával: „Menjetek!” Ámde a gadaraiak „hálából” azt „kérték, hogy távozzék el határukból” (Mt 8,32.34). Isten engedetlen, lázongó s dacos szívű népe „állandóan lázadozik. Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az Urat”, aki gondot visel róluk (Jer 5,23–24). Pál és útitársai a hajótörés után Málta szigetén átélték: „A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, (…) mindnyájunkat befogadtak.” A mérges kígyó sem ártott Pálnak, és a sziget elöljárójának beteg apjára, „miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította” (ApCsel 28,2.8); beteljesítve ezzel az Úr szavát (lásd Mk 16,18). Jézust Belzebub szövetségesének mondták, mert egy néma ördögöt űzött ki; kísértői szerint az ördögök fejedelmének segítségével. De ez lehetetlen: „Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? (…) Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. (…) Aki nincs velem, ellenem van…” (Lk 11,18.20.23) Nincsen harmadik választási lehetőség, számunkra sem! Isten ítéletet tart a világ fölött, de előbb elküldte Fiát: „…jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. (…) De az én szabadításom örökre megmarad…” (Ézs 51,5.6) Isten népe, „Hullámok ha rémítenek / Ha aludni látod őt, / Ki reményed és erőd: / Sion, soha ne feledd el, / Ő megvívhat tengerekkel! / Ő megváltott és szeret, / Néked mennyben ád helyet.” (EÉ 263,2.4) Ő az Urad!