e-világ

Lassan már a csapból is a Facebook folyik. A friss jelentések szerint az Egyesült Államokból indult, azóta világszerte mintegy 600 millió tagot számláló közösségi oldalt immár több mint 2,5 millió magyar felhasználó is látogatja. Bár a hazai fejlesztésű iWiW-nek még mindig több regisztrált tagja van, az utóbbi időben már nemigen lehet hallani róla a médiában, és ha összehasonlítjuk a tavalyi és az idei januári statisztikákat, akkor az oldalletöltések erőteljes csökkenéséről lehet beszámolni.

Több mint fél éve Berényi Konrád onlinemarketing-tanácsadó már az iWiW végét jövendölte éppen a hírek hiányára alapozva (http://onlinemarketing.blog.hu/2010/05/07/vigyazo_szemetek_3), és a december közepén lezajlott arculatváltás ellenére a magyar közösségi oldalról azóta sem lehet hallani sokkal többet a médiában. Ugyanekkor az evangelikus.hu a főoldalán szerepeltette, hogy egyházunk gyermek- és ifjúsági osztályának munkatársaival immár facebookos oldalukon is fel lehet venni a kapcsolatot (http://www.facebook.com/pages/Magyarorszagi-Evangelikus-Egyhaz-Gyermek-es-Ifjusagi-Osztaly/184694411554489)…

A Facebook jelentőségének ugrásszerű növekedése nemcsak azon mérhető le, hogy például már a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökjelöltjeinek is van azonosítójuk, hanem azon is, hogy néhány külföldi szervezet, amelyik eddig tiltotta embereinek az oldal használatát, most inkább az engedélyezés mellett döntött. A legjobb példa erre az Amerikai Egyesült Államok hadserege, amelynek háborús övezetekben szolgáló katonái számára nem volt megengedve, hogy a közösségi oldalakon – a Facebookon vagy a Twitteren – állapotjelzéseket tegyenek közzé.

Ezek az eszközök azonban annyira természetes részévé váltak a mindennapos kommunikációnak, hogy tiltásuk inkább hátránnyá válik, amennyiben a külföldön szolgáló katonát elvágják családjától, barátaitól, a biztonságot jelentő „hátországtól”. Éppen ezért a hadsereg a jövőben inkább „kiképzi” katonáit a közösségi média használatára, hogy az ott megosztott információk ne jelentsenek biztonsági kockázatot.

A nemrég kibocsátott U. S. Army Social Media Handbook (Az amerikai hadsereg közösségimédia-kézikönyve) ezért elsősorban adatvédelmi szempontból tartalmaz hasznos tanácsokat. Az első számú szabály, hogy a katonák bejegyzéseit, fényképeit és más információkat csak az ismerőseik láthatják, nekik pedig szigorúan oda kell figyelniük arra, hogy csak olyan ismerőst igazoljanak vissza, akit egyértelműen be tudnak azonosítani, és tényleg ismernek a való világban. Mivel a pontos állomáshelyet tilos megadni, ezért a katonák okostelefonjában tiltani kell a helymeghatározó (GPS) modult.

A kézikönyv foglalkozik még az egyes katonai szervezeti egységek profiloldalaival is, amelyeket szükséges külön a hadsereg nyilvántartásába is felvetetniük (http://www.army.mil/media/socialmedia/), de a hangsúlyt arra helyezi, hogy miként lehet és kell hatékony kommunikációs eszközként használni ezeket a webes alkalmazásokat. Például kiemelik, hogy a lehető legtöbb nyilvános információt osszák meg a lehető leggyorsabban, mert ebben az esetben lehet a legkönnyebben az egyes eseményeket követő bizonytalanságot vagy pánikhangulatot megszüntetni.

Lehet, hogy ezt a lépést más szakmák hasonló ajánlásai is követni fogják. Tavaly Floridában egy iskolai kerület megtiltotta tanárainak, hogy közösségi oldalon lépjenek kapcsolatba a diákokkal, és valószínűleg a legtöbben nálunk is azt mondanák, hogy nem túl szerencsés, ha tanár és diák kölcsönösen belelát egymás magánéletébe. Innen pedig már csak egy lépés elgondolkodni azon, hogy mennyire okozhat gondot, ha lelkész és hívei kapnak kicsivel nagyobb merítést egymás életéből annál, amennyit évszázadok bevett magatartási normáinak elsajátítása során megszoktunk. Márpedig úgy tűnik, hogy hamarosan egyre többen szembesülni fognak ezzel a problémaforrással.

Nagy Bence