Keresztutak

Öt héten keresztül A kereszt útja címmel vendégszerepel a Kazán István Kamaraszínház január 26-tól minden szerdán 19 órai kezdettel a Kálvin téri református templomban. Ennek apropóján a sorozat rendezőjével, Kriszt Lászlóval beszélgettünk.

– Önnel az elmúlt években színházi rendezőként lehetett találkozni a sajtóban.

– Igen, immár ötödik éve foglalkozom rendezéssel és színészpedagógiával. Életem legnehezebb periódusában jött egy sugallat, egy érzés, hogy erre kell mennem, ezzel kell foglalkoznom. Aztán megkerestem a Fészek Művészklub igazgatóját, Galambos Tibort, és a legnagyobb meglepetésemre azonnal igent mondott. Akkor éppen beszédtechnikát tanítottam egy iskolában, és voltak fiatalok, akik jöttek velem az újonnan alakuló társulatba. Ehhez jöttek még régi színészkollégák, így alakult ki egy mag, akikkel el tudtam kezdeni dolgozni. Persze azóta sokan elmentek, de sokan jöttek is. Ez valahogy így természetes. Mindenki keresi a saját érvényesülésének kereteit, aki itt megtalálta, az maradt.

– A kereszt útja cím keresztény lelkiséget sugall…

– A rendezéssel együtt kezdtem el teológiai tanulmányaimat a Károli Gáspár Református Egyetemen. Ebből a lelkületből kezdtem zsidó és keresztény témákat feldolgozni, rendezni, mint A kereszt útja sorozat keretében látható Kislány a pokolban és a Nálunk Auschwitzban holokauszt-monodrámák, a Giordano Bruno című darab, illetve Ady istenes verseinek színpadra állítása Veress Előd és Fantoly Nikolett közreműködésével. G. B. Shaw Szent Johanna című művéből szintén monodrámát készítettem. Ekkor jöttem rá, hogy van dramaturgiai érzékem, amit addig nem tudtam. Így szépen kialakult egy ilyen jellegű repertoárja a színháznak.

– Szent Johanna monodrámában? Hogyan lehet az egész darabot megjeleníteni monodrámaként?

– Úgy, hogy csak a Johanna-szövegeket vettem ki az egészből, és adtam egy dramaturgiai ívet, ahonnan elindul, és ahová érkezik, a máglyahalálig. Ehhez találtam egy tehetséges színészjelöltet, Fantoly Nikolettet, akiben megvoltak mindazok az érzelmek és indulatok, amik kellettek a darab eljátszásához. Persze a próbafolyamat nagyon nehéz munka volt. Ehhez a darabhoz ugyanis olyan színésznő kell, aki fiatal, tehetséges, ugyanakkor kellő élettapasztalata van, hogy Johanna mélységeit át tudja élni, meg tudja jeleníteni a színpadon. Ez nagyon ritka, mivel életkorilag kioltja egymást Johanna fiatalsága és küldetésének mélysége.

– Ezt a monodrámát is öt éve játsszák?

– Nem. Ezt három éve rendeztem. Először Szabó Zsuzsannával mutattuk be, aztán Andrádi Zsanett vette át a szerepet, de velük csak igen kevés előadást éltünk meg. Nikol viszont már egy évada játssza, és mondhatom, magas művészi nívóra jutott. Azt gondolom, hogy a közönség még fog vele találkozni nagy színházban is.

– A kereszt útja sorozat új, vagy már máshol is lehetett látni?

– A Fészek Művészklubban folyamatosan mennek ezek az előadások, de úgy gondoltam, hogy ki kell velük lépnünk a kamaraszínház kereteiből, és „koncentrált közönséghez” kell elvinni. Tehát nem a néző megy színházba, hanem a színház megy a nézőhöz. Így jutottunk el tavaly a Dohány utcai zsinagógába vagy akár a Károli Gáspár Református Egyetemre.

– Mi a legfőbb üzenete a Magányos Johannának?

– Talán az, hogy úgy vagyunk egyedül ezen a világon, hogy mégsem vagyunk teljesen egyedül. Mert habár az életünk önmagában nagy harc – önmagunkért, a szeretetért, az értékesebbért –, mégis egy nálunk sokkal hatalmasabb eszmény, lelkiség, Jézus útját kell szemünk előtt tartani. Ennek kell erkölcsi és etikai mércénket alárendelni, nem pedig az emberinek. „Mert emberi erővel nem válhatunk istenné, csak isteni erővel emberré.”

Tóth Kriszta