Cantate

Mindennek ára van, mindenért fizetni kell. Bármihez akarunk hozzájutni, azért nekünk is adnunk kell valamit. Keresgéljük a lehetőségeket, hogy kevesebbért többet szerezzünk. Kinek-kinek máshol húzódik az a határ, amelyet ily módon napról napra át kell lépnie: kevesebbért többet. Van, aki autószalonok és világmárkák között keresi az ideális ár-érték arányt. Van, aki napi megélhetését teszi mérlegre az áruházak aktuális kínálatait vizsgálgatva. Van, aki az emberek arcát fürkészi, hogy érdemes-e kinyújtania a kezét a következő járókelő felé, vagy már ránézésre tudja, hogy az illető el fog menni a kérő tekintet mellett. Kevesebbért többet: így van ez dúsgazdagtól koldusig…

…és akkor valami különös történik. Valaki azt mondja dúsgazdagnak és szegénynek, öregnek és fiatalnak, szárnyalónak és porban heverőnek: semmiért mindent! Mert a dúsgazdag és a szegény, az öreg és a fiatal, a szárnyaló és a porban heverő mind-mind koldus. Isten-koldus, élet-koldus. De van, aki meglátta ezt a kiáltó hiányt, ezt az égető szegénységet, és hozott kincseket, hogy oszthassa, hogy senki mellett ne kelljen elmennie, hogy senkinek ne kelljen mondania: neked már nem jutott. Igazság, jámborság, ártatlanság, szentség, váltság, örök boldogság, reménység, tisztesség, dicsőség, üdvösség…

Régi szavak elevenednek meg Batizi András korából, örök szavak, amelyeknek tartalma ma is gazdagságot jelent mindazoknak, akik tudják magukról, hogy Isten-koldusok, hogy élet-koldusok. Mindazoknak, akik tudják, hogy kinek az arcát kell várni a tömeg arctalanságában vagy a magány társért kiáltó csendjében. Őt kell várni, aki minket vállalt a kereszten, aki minket emelt fel a halálból húsvét hajnalán, aki minket lát a mennyből mindennap, aki minket vár maga mellé végtelen dicsőségébe. Felé mindig kinyújthatjuk kezünket, tőle mindig várhatjuk azt, ami kitölti minden hiányunkat, ami elveszi gyengeségünket. Ő mást mondott, mint a létmorzsákból jóllakni akarók „kevesebbért többet” szabálya. Ő túllépett ezen: semmiért mindent. Bűnért kegyelem, tévelygésért hazatalálás, halálért élet.

Könyörgést viszünk az Isten színe elé: add minekünk a te Szentlelkedet! Nincs érdemünk, nincs tettünk, amiért megérdemelnénk, hogy meghallgasson bennünket, de a Lélek mégis árad, a koldus kap, a halott életre kel. Mert ő mindent nekünk adott, és nem kért érte semmit. Amikor nem kérünk, formálódjon szívünkben, szánkon, amit adni tudunk neki: „Jer, dicsérjük az Istennek Fiát!”

Ör­dög End­re