Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2011 - 08 - „Az ördög is Isten ördöge”

Kultúrkörök

„Az ördög is Isten ördöge”

Mi a jó, és mi a rossz? – avagy „ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” címmel hirdette meg február 10-i alkalmát az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Galambos Ádám vendége Jókai Anna Kossuth-díjas író és Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök volt.

Galambos Ádám teológushallgató, az alapítvány kuratóriumi elnöke az est házigazdájaként három műalkotáson keresztül indította el a beszélgetést. A három kép közül kettő a helyszínen is jelen lévő Vincellér Imre alkotása volt. Az álomszerű, különleges hangulatú képek az Angyal és a Bukott angyal címet viselik, kapcsolódva az est témájához.

Jókai Anna egy saját élményéről szólva hangsúlyozta, milyen lényeges az, hogy kinek mi van az élete középpontjában; fontos, hogy a középpont ne üres tér legyen. Így az ő életében a mérleg nyelve – utalva egy korábbi művére – mindenképpen Jézus Krisztus.

A középen álló harmadik alkotás, Simon András grafikája szinte összefűzte a két festményt. Nagyon érdekes teológiai kérdést feszeget az egyetlen vonalból álló mű: összeköti a Lélek szimbólumát, a galambot a gonosz jelképével, a kígyóval. Lehet valóban ugyanannak a kéznek az alkotása a jó és a gonosz? – ezzel a gondolattal indította eszmefuttatását Gáncs Péter püspök.

A kereszténység alapvetően nem dualista vallás, azaz nem vallja, hogy a jó és a rossz egyenrangú úrként uralkodik és harcol a világ felett. De tény és való, hogy miként megtapasztalhatóan létezik a jó, úgy érzékelhető egy gonosz, negatív, mindent összekuszáló erő jelenléte is a világban. A püspök Madách Imre Az ember tragédiája című művére utalva megfogalmazta, hogy a rossz akár serkenthet nagyobb ellenállásra, vagy másképpen erősítheti ellenálló képességünket, tudatosabb hitre vezethet. A nehéz kérdést egy lutheri gondolattal summázva hozzátette: „Az ördög is Isten ördöge.”

A másfél órás beszélgetés még számos izgalmas, gondolatébresztő témát vetett fel, és bizony még azok számára is hamar elrepült az idő, akik a – nagy érdeklődésre való tekintettel – már csak állóhelyet kaptak a teremben.

Kiss Tamás