Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2011 - 08 - Heti útravaló

Élő víz

Heti útravaló

„Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.” (Dán 9,18)

Hetvened hetében az Útmutató reggeli és heti igéi elbizakodottságból odaadó istentiszteletre hívják Isten népét. Az egyházi év második szakasza – a húsvét, a Fiú ünnepköre – ma, hetven nappal, azaz tíz héttel fehérvasárnap előtt kezdődik el. Mi már a feltámadott és élő Úr Jézus nevében s az ő érdemében bízva vihetjük Isten elé könyörgéseinket; mert magára vette vétkes adósságunk terhét, hogy a bűn többé ne uralkodjék rajtunk. „Isten lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24; LK) „Himnuszt zengjetek nékünk Sionnak énekeiből!” (GyLK 769) Isten ma is elhív és kiválaszt munkásokat az ő szolgálatára. A szőlőmunkások példázata figyelmeztet: minden kegyelem az Úr országában! Nem lehetnek elbizakodottak és gőgösek az ő gyermekei, mert az örök élet nem fizetség, hanem az irgalmas Isten ingyen kegyelmi ajándéka! Ő mint szőlősgazda ezt kérdezi: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? (…) Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.” (Mt 20,15.16) Luther szerint: „Itt megszűnik minden érdem, és egyedül Isten kegyelme dönt, hogy az elsőből esetleg utolsó, s az utolsóból első legyen.” Mindezek tudatában Pál mégis (!) versenyez a hervadhatatlan koszorúért: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág.” (1Kor 9,26) S ugyanakkor hirdeti: „…nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) Isten e megelőző és kegyelmes szeretete öleli körül még megtérése előtt a fővámszedőt is Jézus e hívó szavában: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Ez a Krisztus missziója: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,5.10) Ám: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől (…). Ne legyen senki parázna vagy istentelen…” (Zsid 12,15–16) Jézust be lehet fogadni az ő mindenkori „egy-ügyű” tanítványainak tett szolgálat által. „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.” (Mt 10,42) Isten elhívott és kiválasztott munkatársai Krisztusra építenek! „Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan.” (1Kor 3,8) Húsvét előtt Jézus megtisztította a templomot: „…ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” (Jn 2,16) „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.” (Zsolt 69,10) Miért lehetnek a christianusok: misszionáriusok? Pál válaszol: „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim…” Isten tette, „hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok”, ezért „aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék” (1Kor 1,26.30.31). „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk. / Kegyelem, hogy veled járó tanítványok lehetünk.” (EÉ 475,1)

Garai András