Egyházunk egy-két hete
Újabb négy parókus lelkész északon
„Egyházkerületünk bizottsága előtt a lelkészképesítő vizsga II. részét 1949. október 4-én letették: Dávid János, Deme Károly és Fábry István s. lelkészek. Így nevezettek lelkészi oklevelet nyertek” – olvashatjuk a Tiszai Evangélikus Egyházkerület püspökének, Vető Lajosnak az 1950. évi, előző évről szóló közgyűlési beszámolójában.
Ötvenkilenc évvel a Tiszai Evangélikus Egyházkerület megszűnése után elmondhatjuk, hogy pár órára ismét püspöki székhellyé vált Nyíregyháza. Ugyanis február 10-én dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke kereste fel a kerület legnagyobb gyülekezetét, hogy – a parókusi alkalmassági vizsgálatot végző bizottság elnökeként – bizonyosságot szerezzen négy beosztott lelkész alkalmasságáról.
A budapesti püspöki székház ideiglenes elhagyását az indokolta, hogy mindegyik jelentkező a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye lelkésze, tehát a szervezést tekintve egyszerűbb volt, hogy a püspök utazzon. Az az idő pedig, amelyet a bizottság a vizsgára jelentkezett beosztott lelkészek előre beadott írásbeli munkáinak elbírálásával, illetve – fejenként hatvan percben – a meghallgatásukkal töltött, nem volt hiábavaló, hiszen Balázs Viktóri, a Debreceni Evangélikus Egyházközség, Kozma Anett, a Nyíregyháza-Kertvárosi Evangélikus Ágostai Hitvallású Egyházközség, Torzsa Tamás, a Nagycserkeszi Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze és Tóth Katalin, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium iskolalelkésze egyaránt megállotta a próbát. Így mindannyian parókus lelkészi bizonyítványt nyertek – tehát választhatók, gyülekezeti szolgálatra meghívhatók.