A közelmúlt krónikája

A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon Komplex fenntarthatóság című (KEOP 6.2.0./B/-09-2010-0012 azonosítószámú) mintaprojektjének infrastruktúra-fejlesztési része a befejezéséhez közeledik. Felszerelték a napkollektorokat, napelemeket, a falhűtés csövei a gipszkarton borítás alatt láthatatlanul behálózzák az étterem, a konferenciaterem és a szobák plafonját; állnak a kazánház és a kerékpártároló falai és teteje, az esővízgyűjtő tartályok a föld alá helyezve várják az égi áldást. (A fejlesztésről képek láthatók a http://balatonszarszo.lutheran.hu/ oldalon, illetve az otthon Facebook-oldalán.)

A projekten dolgozók azonban nem pihenhetnek, hiszen az adminisztratív feladatok mellett a pályázatban vállalt tájékoztatási kötelezettségeknek is eleget kell tenniük. Az elkövetkezendő időszakban több fórumon – magában az intézményben és több egyházmegyénkben is – előadásokra, környezetvédelmi-energetikai konferenciákra, „road-show-kra” kerül sor a fejlesztéssel kapcsolatban.

Itt, az Evangélikus Élet hasábjain, kihasználva, hogy az egyháztagok, gyülekezetek, intézmények széles körét érhetjük el, havonta tervezünk rövid ismertetőt megjelentetni, amelyben a projekt aktuális fejleményein túl azokat a hasznos tudnivalókat, lehetőségeket, módszereket is közzétesszük, amelyeket a kisebb-nagyobb közösségek – akár háztartások, gyülekezetek is – alkalmazhatnak, csökkentve rezsiköltségeiket és a környezet terhelését.

Minden konkrét céllal végrehajtott fejlesztés előfeltétele, hogy tisztában legyünk adottságainkkal, lehetőségeinkkel, rámutassunk a hiányosságainkra, így tisztázzuk a fejlesztendő célterületeket, a fejlesztés irányait. Balatonszárszón sem történhetett ez másként: miután a fejlesztési koncepcióhoz illeszkedő forrást, pályázati kiírást találtunk, fel kellett mérnünk, hogy a víz- és energiafelhasználás, a hulladékkezelés területén, illetve a különböző környezeti terhelést okozó tevékenységeket tekintve hogyan is áll az otthon. Megvizsgáltuk, milyen jellemző folyamatok vannak, melyek azok a területek, ahol kell és tudunk is változtatni, hogy a környezetet érő kockázatokat minimálisra csökkentsük.

Ehhez a legjobb eszköznek az „ökotérkép” módszertan látszott.

Az ökotérképezést Heinz-Werner Engel belga ökotanácsadó fejlesztette ki. Az eszközt Belgiumban az ABECE (The Belgian Association of Eco Counsellors), nemzetközi szinten az INEM (International Network for Environmental Management) terjesztette. A magyar változatot a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület (KÖVET-INEM Hungária) készítette el 2000 októberében.

Az ökotérkép elsősorban háztartások, kisvállalkozások által használható, az aktuális környezeti állapot feltárását és a környezeti kockázatok azonosítását segítő módszer. Előnye, hogy átfogó és szemléletes képet ad arról, hol tartunk a környezetvédelem terén, valamint hogy a háztartás, a vállalkozás tagjainak részvételével készíthető el, így mindenki legalább alapszinten tisztában lehet az őt és munkahelyét közvetlenül érintő egészségügyi, ökológiai, természetvédelmi, technikai hatásokkal. Ez a tudás és szemléletmód segíthet a „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elv alkalmazásának elsajátításában, amely egyik alapja a fenntartható fejlődést középpontba helyező működésnek.

A környezeti állapot felmérése során az adott létesítménynek és környezetének az alaprajzán, térképén többféle tényezőt jelölünk. Vizsgáljuk és ábrázoljuk például az energiafelhasználást, az energiahatékonyságot, a hulladékgazdálkodást, a vízfogyasztást, a szennyvízkeletkezést, a talajterhelést éppúgy, mint a levegő állapotát, az elhelyezkedésből adódó esetleges zavaró tényezőket – szagok, zaj, por –, illetve az ezekből fakadó kockázatokat, majd az adatok ismeretében határozzuk meg a teendőket.

Balatonszárszón az otthon munkatársai mellett a Menyegző Értékőrző Egyesület (amely a kulturális, történelmi, népi értékek megőrzésén túl az épített és a természeti környezet védelmét is célul tűzte ki) önkéntesei készítették el az ökotérképet.

Térképünk szerint a beavatkozásokat az otthonban az alábbi három szempont szerint kellett megtervezni: a környezeti terhelés csökkentése, fenntarthatóbb, anyag- és költséghatékony működés (a víz-, villamos- és fűtésienergia-felhasználás, a keletkező hulladékok csökkentése), a környezeti tudatosság növelése (dolgozók, vendégek és a szélesebb egyházi közvélemény tájékoztatása, képzéseÍ).

Az ökotérkép segített megismerni intézményünk működését, jól támogatta a későbbi projekttervezői munkát, illetve segít abban, hogy a fejlesztés eredményeit mérni tudjuk. Jó szívvel ajánljuk saját ökotérképük elkészítését mindazon háztartásoknak, intézményeknek, gyülekezeteknek, amelyek tenni szeretnének energiahatékony, környezettudatos működésükért, fenntartható fejlődésükért. (A módszertani ismertető elérhető: http://www.14000registry.com/pdf/ecomaph.pdf)

Kocsis István