Kultúrkörök

Amint lapunk január 30-i számának 6. oldalán hírül adtuk, „a Biblia egy-egy részletét viszik színre szolnoki középiskolások a színház és a fiatalok kapcsolatának erősítésére indult, Ádámok és Évák ünnepe című versengés februári programjában a helyi Szigligeti Színházban”. A cél az, hogy minél több tanuló ismerje meg a színház belső világát, a szereplés okozta izgalmat és – jó produkció esetén – a sikert.

A kezdeményezés 2009-ben versenyként indult. A diákok akkor Madách Imre Az ember tragédiája című darabjának egy-egy jelenetét vihették színre. Az érdeklődés igen nagy volt, s a jó példa ragadós. Idén Zalaegerszegtől Békéscsabáig számos színház tette magáévá az elgondolást.

Az ötlet „szülőhazájában”, Szolnokon ebben az esztendőben a Biblia üzenetét igyekeztek megfogalmazni a könyvek könyvének jellegzetes részeiből kiindulva. Balázs Péter színházigazgató és Kiss József művészeti vezető ötlete mögé igazi városi összefogás teremtődött. Ennek része volt az is, hogy a tematika kidolgozására a helyi ökumenikus lelkészkört kérték fel. Itt körvonalazódott, hogy a csapatok egy-egy tartalmilag összetartozó ó- és újszövetségi szakaszt kapnak. A feladat nem volt egyszerű: nyolc percbe kellett összesűríteniük a mondanivalót.

A nagy kihívás nem riasztotta el a tizenöt részt vevő intézmény több mint háromszáz diákját és a felkészítő tanárokat. Óriási lelkesedéssel, nagy odaadással készültek az előadásra hónapokon át. És a siker nem is maradt el. Hogy is maradhatott volna? Minden együtt volt, ami szükséges hozzá. A technikai hátteret a színház infrastruktúrája és személyzete adta. A támogatók között ott volt a helyi önkormányzat és a média is. Így akik február 8-án kiszorultak a zsúfolásig megtelt nézőtérről, s a 15-i előadásra sem fértek be, a Szolnok Tv jóvoltából mégis megtekinthetik a produkciókat.

A színház, a lelkészkör és a városi vezetés képviselőiből álló zsűri ebben az évben nem helyezéseket állapított meg, hanem különdíjakkal igyekezett ösztönzést adni a kiemelkedő teljesítményt nyújtóknak. Ilyen tekintetben egészen bizonyos, hogy tulajdonképpen mindenki díjat érdemelt volna. Ki azért, mert a több ezer éves sorokba csomagolt mondanivalót képes volt mai, valóságos helyzetbe ágyazva megeleveníteni. Ki azért, mert színészi eszköztára, karakterformáló képessége volt rendkívüli. Talán az itt szereplők közül némelyekről hallhatunk még pár év múlva?… Ki azért, mert a mindennapi életben kényszerűen elszenvedett hátrányokat, a kamaszos félszegséget és az oly általános közönyt legyőzve vállalta a szereplést, szabad idejéből önként sok-sok órát áldozva a próbákra. A legnagyobb tapsot talán éppen ők, a sehol sem kiemeltek érdemelnék!

Jelenlétével Jókai Anna is megtisztelte az előadást. Hozzászólásában a Kossuth-díjas író biztatott: nem szabad elhinni, hogy a fiatalság csupán a sekélyességre fogékony. Itt a bizonyíték!

A szervezők a rendezvény mottójául – igen találóan – János evangéliumából választották Jézus szavait: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy…” (3,21; Károli-fordítás) A színház lámpáinak fényében a Biblia üzenete kelt életre. Hisszük, kívánjuk, reméljük, hogy az ige igazi reflektoraivá – visszatükrözőivé – az élet mindennapi szerepeiben éppen ezek a fiatalok lesznek, akiket minden bizonnyal megérintett nemcsak a verseny izgalma, hanem az isteni szó is.

Győri Péter Benjámin