evél&levél
Az egyházi nyugdíjvagyon védelmében
Tisztelt Szerkesztőség! Az Evangélikus Élet 2011. évi 6. számában olvastam a szolidaritási törvény formálódásáról (Formálódik a szolidaritási törvény, 14. o.). Nagyon jó volt végre a törvény nevéhez illően szolidaritási szempontokat is látni az alapelvek között. Azt is jó volt olvasni, hogy a következő ülésükre már konkrét, az új alapelvek szerinti számításokat is kaphatnak espereseink.
A Szolidaritási Alap törvényének induló vitájában leghangsúlyosabban a törvény azon részét kifogásoltuk, amely az országos egyház nyugdíjvagyonának védelmét szabályozta, illetve nem szabályozta. Ezért szeretnék néhány nagyon fontos szempont szerint segíteni, hogy a megrendült bizalom helyreállhasson az egyháztagok és egyházvezetőink között.
Továbbra sem látom, hogy ha megmarad a háromfős vezetés törvény szerinti összetétele (legalább egy szakértő és két nem szakértő), hogyan tudja ellensúlyozni a két nem szakértő a szakértő esetleges tévedését? A három közül ki lesz az igazi felelős? Egyetlen szót sem olvashattunk a személyes felelősség irányába tett elmozdulásról! Feloldásként javaslom, hogy számon kérhetően felelős egyetlen szakembert nevezzenek ki a nyugdíjalap élére.
Segítő szándékomról nem most hallhatnak először vezetőink és törvényhozóink, hiszen már két egyházmegyénkben és országos felügyelői konferenciánkon is ismertettem állásfoglalásomat, melyet zsinatunk és összes vezetőnk külön-külön is megkapott. Hogy személyes, törvény szerinti felelősei legyenek az egyházi nyugdíjvagyon megőrzésének, kettőzni kell a felelősséget. Az egyik személy a Szolidaritási Alap vezetője. A másik pedig egy személy országos elnökségünkből, aki azért is felel, hogy megfelelő végzettséggel és szaktudással rendelkezzen az előbbi. Ezzel és a védelem törvénybe iktatásával tudjuk csak legalább elvileg megvédeni a kifizetendő nyugdíjakat, és így lehet csak biztosítani, hogy ne kerülhessen egyházunk nyugdíjvagyona külső pénzkezelőkhöz.
Amíg egyházunk nyugdíjvagyona (a már meglévő és a később befizetendő járulék) nem védett megfelelően, addig felesleges az elosztását tervezni, és felesleges bármilyen szempontú számításokat prezentálni. Olyan ez, mintha a süllyedő hajón arról vitatkoznánk, hogy milyen színűre fessük a korlátot.
Az egyházi nyugdíjalapba befizetett pénz is mások pénze. Én azt tanultam, hogy mások rám bízott értékeire még a sajátomnál is gondosabban kell ügyelnem. Ezért várom el már az alapelvektől, hogy azokban védelem nagyon gondosan kidolgozott törvényként szerepeljen!
Csakis a személyes felelősség törvényben is meghatározott kijelölése mellett állhat helyre a bizalom. Főleg azért, mert csak az élénk tiltakozásaink miatt nem valósult meg az első, felelős nélküli próbálkozás.
Ne ismételjük meg az eddig már többször jelzett hibákat, hiszen azok így még inkább szándékosnak minősülnek. Mint befizetők mi is felelősek vagyunk azért, hogy a nyugdíjas kort megérők tényleg kapjanak a járulékbeszedő helytől nyugdíjat majd annak idején.
Nem hiszem, hogy a bizalom nem ér meg ekkora szemléletváltást, és nem hiszem, hogy érdemes ilyen kis változtatás miatt támadhatónak hagyni egy már javuló szemléletű kezdeményezést.
Békés Tamás felügyelő (Pestújhely)