Kultúrkörök

Gémes István Szarvason született 1927-ben. Bölcsészeti tanulmányok után Sopronban és Budapesten végzett evangélikus teológiát. 1953-ban szentelték lelkésszé szülővárosa Ótemplomában. Külföldre kerülése után (1956) a Dán Evangélikus Egyházi Segélyszervezet megbízásából gondozta a Dániába és Dél-Svédországba került magyar protestáns menekülteket.

1957-ben vendégként vett részt az Evangélikus Világszövetség minneapolisi (Egyesült Államok) világgyűlésén, hogy onnan Venezuelán át Brazíliába menjen a világszövetség megbízásából. Kétszer ötéves munkaszerződéssel felépítette a Brazíliai Magyar Evangélikus Gyülekezetet, majd egy ideig Săo Pauló-i tizennyolc külföldi lelkészének volt esperese.

1968-ban került vissza feleségével és három fiával Európába a hannoveri (Németország) egyház meghívására. Észak-Németországban két községet gondozott, és közben újtestamentumi és lélektani tanulmányokat folytatott Göttingenben. Onnan hívta meg a Württembergi Evangélikus Egyház a német munkája mellett végzendő magyar lelkigondozói szolgálatra. Tizenhét éven át volt a Stuttgart-Bad Cannstatt-i Luther gyülekezet (német) lelkésze, közben pedig folyamatosan végzett lelkészi munkát a württembergi magyarok körében.

Tíz éven át elnöke volt a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének (KÉMELM), és mintegy huszonöt éven át volt a magyar rádiómisszió munkatársa. Évtizedeken át szerkesztette az Útitárs című lapot, amelynek azt követően is munkatársa maradt, hogy a kiadványt immár Budapesten szerkesztik, és változatlanul kiadó-szerkesztője a Koinonia című teológiai folyóiratnak. Német lelkészi nyugdíjaztatása után továbbra is Stuttgartban él, és gondozza a magyar gyülekezetet, amelyet kiterjesztett Heilbronnra is.

Kiváló szervezőkészségével és integráló erejével, valamint hatásos igehirdetéseivel és teológiai igényességével a nyugat-európai magyar protestantizmus meghatározó alakja.

Gémes István az elmúlt rendszerben is sokat tett a magyarországi evangélikusokért, ugyanakkor sohasem rejtette véka alá kritikáját az akkor lényegében hivatalos rangra emelt úgynevezett diakóniai teológiával és a hazai egyházban tapasztalható torzulásokkal kapcsolatban. Elvi fenntartása és a diktatórikus egyházvezetés következetes bírálata azonban nem akadályozta meg abban, hogy magyarországi és határon túli magyar lelkészeket, teológushallgatókat és gyülekezeti tagokat sokféleképpen támogasson, segítsen.

Egykori teológiai évfolyamtársaihoz sírig tartó barátság köti. Otthonuk mindig nyitva állt – és ma is nyitva áll – a közelből vagy távolról érkező magyarok előtt. A rendszerváltás idején – feleségével, Réz Katalinnal együtt – sokat tett a cserkészet magyarországi újraindításáért és a teológiai gondolkodás serkentéséért.

Teológiai munkásságának fő iránya az Újtestamentum, ezen belül a Jézus- és a Pál-kutatás. Számos szakmai előadást tartott egyebek mellett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen és a Károli Gáspár Református Egyetemen, továbbá lelkészkonferenciákon. Egyéniségének közvetlensége, valamint az intellektus és a derű sajátos keveréke immár több nemzedékre gyakorol folyamatosan hatást.

Jóval több mint ezerre tehető dolgozatainak, cikkeinek a száma, amelyek a különböző országokban, kiadványokban, szaklapokban jelentek meg magyar, portugál és német nyelven. Eddig megjelent legfontosabb könyvei:

A Fény felé 1–2. Vezetők kézikönyve. Stuttgarti Magyar Protestáns Gyülekezet, Stuttgart, 1983.

Színlátás – a szemlélődés újrafelfedezése. Budapest, 1993.

Hiszek. Igehirdetés-sorozat. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1993.

Igen. Igehirdetések és tanulmányok a Tízparancsolatról és a Miatyánkról. Dabas, 1994.

Tiéd. Kátémagyarázatok és tanulmányok. 1996.

Jézus és Pál. Tanulmányok az Újtestámentumhoz. Dabas, 1998.

Ismered-e Jézust? Evangélikus Missziói Központ, Budapest, 2000.

Hungari et Transylvani. Kárpát-medencei egyetemjárók Tübingenben (1523–1918). Luther Kiadó, Budapest, 2003.

Fellebbentett fátyol. Jézus munkamódszere: példázatok és csodák. Ordass Lajos Baráti Kör, Suttgart–Budapest, 2010.

Újszövetségi velemjáró. Luther Kiadó, Budapest, 2010.

Gémes István 2008-ban Károli Gáspár-díjat kapott. Tudományszervezői és -népszerűsítői munkásságáért, továbbá az egyetemes magyar protestantizmus érdekében kifejtett munkásságáért feltétlenül érdemesnek tartom arra, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetemtől a dr. honoris causa címet kapja meg.

Dr. Fabiny Tamás