Élő víz
Heti útravaló
„Jézus így szólt a tanítványokhoz: »Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.«” (Lk 18,31)
Ötvened hetében az Útmutató reggeli és heti igéi figyelmeztetnek: a kereszt felé tartó Urunkat követve jussunk el a lelki vakságból Isten műveinek látására, az isteni bölcsességre! „Áldott legyen az Úr neve örökkön-örökké, mert övé a bölcsesség és az erő.” (Dán 2,20; LK) Kérd őt: „Légy nékem kőszálam, én Istenem!” (GyLK 691) Azért jött Jézus, hogy megkeressen, s életét adja váltságul sokakért. A böjt kapujában először szólt nyíltan haláláról és feltámadásáról, de tanítványai akkor ezt nem értették; mégis azóta is követésére hív: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. (…) Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,34.36) Dr. Luther szerint: „Odáig kell eljutnod, hogy azt tudd mondani: »Ó, Uram, bárcsak méltó volnék rá!« A kereszt dicsőségét szívedben kell érezned; hogy hálát tudj adni Istennek a szenvedésért, mint aki örvendezve kész keresztre, halálra. Ez a kereszt megszenteltetése.” Az imitatio Christi, az Úr követése: mindannyiunk küldetése! Pál erre a legkiválóbb utat a szeretet himnuszában mutatja meg, mert „a szeretet soha el nem múlik. (…) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,8.13); – „mert Isten szeretet” (1Jn 4,8). Jézus ítéletet mond Jeruzsálem felett, mivel elutasították őt: „…de nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok.” (Lk 13,34–35) Húshagyókedden így tanít: „Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok…” (lásd Lk 5,34–35) Hamvazószerdán kezdődik a nagyszombatig, negyven hétköznapon át tartó böjti idő. Urunk tanácsa: „Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád…” Lehetne ez a mennyei kincsek gyűjtésének áldott ideje; „mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,17.21). A Seregek Ura kedve szerint való böjt ez: „szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! (…) és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!” (Zak 7,9.10) Ez az isteni bölcsesség, ha felismerjük: Jézus az örök Vagyok; ő Isten, az Atyától jön, hozzá megy: „amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok (…). Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.” (Jn 8,28.30) Ám Bélsaccar tette a böjt s az isteni bölcsesség ellenpéldája; lakomáján istenkáromlás és bálványok imádása folyt: a templomi aranyedényekből „itták a bort, és közben dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket.” Ezért Isten számba vette, megmérte őt; könnyűnek találta, s felosztotta királyságát, és „még azon az éjszakán megölték Bélsaccart” (Dán 5,4.30). Ám minket még az Úr „Jézus hív: »Jertek énutánam! / Hűségesen kövessetek! / (…) Vegyétek föl keresztetek! (…)« // Kövessük őt, a drága Mestert!” (EÉ 438,1.5)
Garai András