Gyermekvár

Gyakori madár Magyarországon. Ha jártatok már a tavaszi réteken, legelőkön, biztosan jól ismeritek. Aki mégsem látta, annak elmondom, hogy a kisebb galamb nagyságú madárnak hosszú, hátra-, majd a végén előrehajló bóbitája van, fekete mellénye alatt a hasoldala hófehér. Amikor a tavaszi rétek felett csapong, messziről fekete-fehér madárnak látszik. Hangja nagyon jellegzetes, kissé panaszosnak tűnő „bé-bic” kiáltás, innen kapta magyar nevét is.

Éber, szemfüles madár, a legelők és a rétek egyik őre. Gyakran figyeltem, amint egy tojásrabló dolmányos varjú közeledtére a környék összes bíbice nekitámad, jajgatva csapongnak körülötte, és igyekeznek elűzni fészkeik környékéről. A varjú talán érzi, hogy rosszban sántikál, nem szereti a feltűnést sem, ezért igyekszik mielőbb eltűnni a környékről. De a bíbicek ugyanígy támadják a fészek felé közeledő kóbor kutyát, macskát vagy a rókát is.

A bíbic nyílt területek madara, erdőbe soha nem megy. Leginkább a szikes legelőket kedveli, de megtaláljuk a tocsogós réteken, és ha ott kiöntések vannak, a szántókon is.

A legjobb akarattal sem lehetne fészeképítő művésznek nevezni. Négy, körte alakú, olajzöldes alapon nagy, barnás fekete foltokkal mintázott tojása a puszta földön fekszik. A hím előzőleg sekély mélyedést kapar, amelybe párja a közelből kevés száraz növényi szálat hord, és már kész is a fészek. Ha korán jön a tavasz, március végén már tojásokat raknak, de a többség áprilisban kezd költeni.

A fiókák jó három hét alatt kelnek ki, fészekhagyók, alig száradtak meg, már futnak, és a szüleiket követik. Tollak helyett pihéik vannak, repülni nem tudnak; ha szüleik veszélyt jelző hangját meghallják, szorosan a földhöz lapulnak. Barnásszürke, feketén foltozott hátuk úgy beleolvad a környezetbe, hogy szinte nem is lehet észrevenni őket. Csak öthetes koruktól repülnek.

A bíbicek rovarokkal, pókokkal, csigákkal és részben apró gyommagvakkal táplálkoznak. Gyakran láttam, amint a madár lábával topogva riasztotta ki rejtekéből a rovart vagy a pókot, amelyet aztán nyomban el is kapott. Októberben nagy csapatokba verődnek, leeresztett halastavak iszapján néha több száz bóbitás madarat láttam együtt. E hó végén és novemberben indulnak Dél-Európa felé. Magyarországon gyűrűzött bíbicek egyebek mellett Olasz- és Franciaországban, az Ibériai-félszigeten, Marokkóban kerültek kézre. Ami sajnos többnyire azt jelenti, hogy lelőtték őket.

Kérdések 1. Mit gondolsz, a hím vagy a tojó bóbitája hosszabb? 2. Hogy néznek ki a fiatal bíbicek? 3. Vajon hány pár él hazánkban?

Schmidt Egon