A hét témája

Ma már szinte mindenki a saját bőrén érzi a klímaváltozás és a természetbe való emberi beavatkozás negatív hatásait. Ennek következményeként egyre többen tesznek konkrét lépéseket is azért, hogy teremtett világunk élhető maradhasson a következő nemzedékek számára. És egyre többen várnak átfogó megoldási javaslatokat és stratégiákat, amelyek kidolgozásába az egyházak is bekapcsolódnak világszerte. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökválasztási hajrájában a két püspökjelöltet kértük arra, hogy mutassák be álláspontjukat a teremtésvédelemmel kapcsolatban.

Hétköznapi dolgaink

Hívom olvasóimat, hogy emlékezzünk meg Fasang Árpád zongoraművészről, Deák téri presbiterről. Ő a rendszerváltás egyik előjeleként – talán az evangélikus egyházban elsőként megnyilvánuló jelként – kérte dr. Nagy Gyula püspököt, hogy a bős–nagymarosi vízlépcső ügyében ne a hivatalos utat, hanem a jó lelkiismeret útját járja, mikor az Országgyűlés ebben az ügyben szavaz. Fasang Árpád akkor felismerte, mit lehet és mit kell tennie, s aszerint cselekedett. Legyen emléke áldott közöttünk!

A környezettudatos élet nem mindig kíván ilyen bátor kiállást. Bár szükségszerűen mindig szemben halad a kényelmessel. Többnyire inkább hétköznapi dolgainkban látszik meg a vágy, hogy a teremtettséggel összhangban éljünk. Lassan természetessé válik az újrapapír, a levelezés drótpostán való bonyolítása, a tömegközlekedés vagy a bicikli igénybevétele, s hogy a közelben gyártott terméket igyekszünk vásárolni. Nem a nagy eredmények tudatában cselekszünk, hanem beleivódik személyiségünkbe az egyszerűség.

Hétköznapi dolgaink mégis fontosak, sőt a környezeti pusztulás ilyen fokán állva már hitvallási kérdéssé nőnek. Számomra gondolkodást formáló volt ebből a szempontból is Róm 8 olvasása: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.”

Krisztus szabadítása nem korlátozódik az emberi nemre, hanem éppen megváltott gyermekein keresztül akar hatni a teremtettségre. Ahogyan a bűnbeesés a teremtettség romlására vezetett, úgy vezet megváltottságunk a teremtettség szabadságára! Olykor bátor tettként, többnyire azonban hétköznapi dolgaink csendes bizonyságtételén keresztül.

Teremtésvédelem – felelős életvitel

Se­géd­lel­ké­szi szol­gá­la­tom el­ső évé­ben, há­rom év­vel a rend­szer­vál­to­zás előtt, egy lel­ké­szi mun­ka­kö­zös­sé­gi gyű­lé­sen a kör­nye­zet­vé­de­lem volt a té­ma. A lel­kész ala­pos teo­ló­gi­ai alap­ve­tés után szám­ba vet­te a gya­kor­la­ti le­he­tő­sé­ge­ket, majd az ál­mo­do­zás és a hu­mor ha­tár­mezs­gyé­jé­re me­rész­ke­dett. Ha­mis­kás mo­sollyal a szá­ja szeg­le­té­ben azt ja­va­sol­ta, hogy cse­rél­jék le az evan­gé­li­kus egy­ház­ban a kör­nye­zet­szennye­ző két­üte­mű Tra­ban­to­kat és Wart­bur­go­kat mo­dern, ala­csony fo­gyasz­tá­sú ka­ta­li­zá­to­ros au­tók­ra…

Ott ak­kor sen­ki nem gon­dol­ta, hogy ez a me­rész álom né­hány éven be­lül va­ló­ra vál­hat. Igaz, nem a mi hit­ből fa­ka­dó kör­nye­zet­tu­da­tos vi­sel­ke­dé­sünk és nem a mi ál­do­zat­ho­za­ta­lunk ered­mé­nye­ként, ha­nem ba­jor test­vé­re­ink jó­in­du­la­tú se­gít­sé­gé­ből.

Az­óta nem­csak a Tra­ban­tok ide­je múlt el, de las­san túl­ju­tunk a Cor­sa-kor­sza­kon is. Az ak­ko­ri gép­ko­csi­cse­re nem ol­dott meg min­den kör­nye­ze­ti prob­lé­mát sem egy­há­zunk­ban, sem ha­zánk­ban, sem pe­dig vi­lá­gunk­ban. Ma­radt még te­en­dő…

Sze­ret­nék olyan pró­fé­ta len­ni, mint a fent em­lí­tett kol­lé­ga! Kí­vá­nom, hogy az égi for­rá­so­kat ket­tős ér­te­lem­ben is fe­dez­zék fel gyü­le­ke­ze­te­ink és egy­há­zunk. Üze­net­ér­té­kű le­het­ne, ha pél­dá­ul nap­elem­mel fű­te­nénk temp­lo­mo­kat, pa­ró­ki­á­kat, egy­há­zi ott­ho­no­kat és is­ko­lá­kat…

Hí­vő em­ber­ként a vi­lá­got Is­ten aján­dé­ka­ként lát­hat­juk. Vi­lá­gunk az utá­nunk jö­vő­ké is. Vi­gyáz­nunk kell rá, hogy gyer­me­ke­ink és uno­ká­ink szá­má­ra is ott­hon le­hes­sen!

Na­gyon ki­fe­je­ző, ami­kor hí­vő em­be­rek nem csu­pán kör­nye­zet­vé­de­lem­ről, ha­nem te­rem­tés­vé­de­lem­ről be­szél­nek. A te­rem­tés­vé­de­lem fe­le­lős élet­vi­telt je­lent. A pa­zar­lás el­le­ni küz­del­met. Meg­döb­ben­tő, hogy egy kör­nye­ze­té­re el­kö­te­le­zet­ten vi­gyáz­ni aka­ró, ta­lán a zöld moz­gal­mak ak­ti­vis­tá­ja­ként is te­vé­keny­ke­dő nyu­ga­ti em­ber a jó­lé­ti szo­ká­sa­i­val lé­nye­ge­sen több ter­mé­sze­ti erő­for­rást pa­za­rol el, mint a zöld moz­gal­mak­ról sem­mit nem tu­dó, af­ri­kai vagy ázsi­ai sze­gény em­ber…

Mit is te­he­tünk? Az in­for­má­ci­ók özö­né­ben nem könnyű el­iga­zod­ni. Nem min­dig lát­ha­tó tisz­tán a ha­tár a kör­nye­ze­tért ér­zett tény­le­ges fe­le­lős­ség és a ha­szon­ori­en­tált öko­biz­nisz kö­zött.

Fe­le­lős­sé­gün­ket a min­den­na­pok ap­ró­sá­ga­i­ban kell gya­ko­rol­nunk. A vá­sár­lá­sa­ink­kor, a hul­la­dé­kok sze­lek­tá­lá­sa­kor, a ké­nyel­mi és kom­fort­igé­nyünk meg­élé­se­kor és köz­le­ke­dé­si szo­ká­sa­ink gya­kor­lá­sa­kor.

Sze­me­rei Já­nos

Bencze András – Szemerei János