Cantate

Böjt harmadik hetében klasszikus koráljaink egyike, a Jöjj, hogyha bűnöm éget (EÉ 416) segíthet bennünket az elmélyülésben.

A harmincéves háború utolsó előtti évében, 1646-ban Justus Gesenius, heti énekünk szövegének írója, valamint David Denicke énekeskönyvet adott ki az elcsüggedt hívek vigasztalására. A Hannoverben megjelent gyűjtemény egyéni elcsendesedés céljára készült, ám hamarosan olyan népszerűvé vált, hogy 1657-től az istentiszteletek hivatalos énekeskönyveként kezdték használni. Előszava, valamint az egyes fejezetcímek („Ínségben”, „Háborúságban”, „Pestisjárvány idejére”, „Az ember nyomorúságáról”…) sokat elárulnak arról a vészterhes, háborútól sújtott korszakról, melyben a kiadvány készült.

Az általunk elsősorban bűnbánati énekként ismert Jöjj, hogyha bűnöm éget a hannoveri gyűjtemény passiós fejezetében kapott helyet. Az eredetileg nyolc versszakos szöveg tartalmilag két részre oszlott: első szakaszában Krisztus megváltó tette kerül a középpontba, a másodikban pedig a megváltott élet gyümölcsei. Az eredeti szöveg retorikailag is gondosan felépített formáját a mai énekeskönyvünkben található rövidített, öt versszakos alak sajnos már nem tudja elég jól szemléltetni.

Justus Gesenius (1601–1673) hannoveri prédikátor és szuperintendens nagy tisztelettel viseltetett Luther szellemi öröksége iránt. Munkáiban – 1660-as katekizmusában, az ugyanebben az évben kiadott passiós prédikációgyűjteményében, de már énekeskönyvének előszavában is – világosan érezhető Luther Hogyan szemléljük Krisztus szent szenvedését? című írásának hatása.

Énekszövegének gondolatmenete is annak mentén halad, és tanít a passió helyes szemléletére.

A lutheri szöveg – Szent Ágoston egyházatyához visszanyúlva – kettős módon értelmezi a passiót: szentségként s egyben a keresztény ember számára adott példamutatásként is. Ezt az elhívatásunkat már Péter apostol is említi: „…Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek…” (1Pt 2,21) Ezt a kettős tartalmat – a szakramentum és a példamutatás gondolatát – fedezhetjük fel énekünk szövegében is.

A dallam eredetéről kevés adat áll rendelkezésünkre. A szövegnél korábbi, 16. századi keletkezésű tétel valószínűleg az 1545-ös Babst-énekeskönyv számára készült. Hypodór hangneme, mely a középkori zeneelmélet szerint a komor, tragikus tartalmak hordozója volt, hűen támasztja alá a szöveg passiós és bűnbánati tartalmát, imádságos karakterét. A mind Magyarországon, mind Európában népszerű dallamot J. S. Bach is feldolgozta Orgelbüchlein című gyűjteményében (BWV 624). Korálelőjátékának meghallgatása haszonnal segítheti böjti elcsendesedésünket!

Fekete Anikó