Keresztény szemmel

Családi istentiszteleteken az adományokat nálunk a gyerekek szokták összegyűjteni. A nagyobbacskák egyedül viszik a kosarat, a kisebbek szülői kísérettel.

Egyik vasárnap én is részt vettem egy ilyen családi istentiszteleten. Egyszer csak megállt mellettem egy fiatalasszony. Hirtelen nem tudtam, mit akarhat. Aztán lejjebb néztem, és megláttam egy kosarat tele pénzzel s mögötte két csillogó, csodálkozó szemet. A kosár mögül ugyanis egy kisfiú feje kandikált ki. A kis lurkót be akarták vonni a gyülekezet életébe. Én ugyan szívesebben láttam volna a kezében egy mackót vagy kisautót, de szülei bizonyára elmagyarázták neki, hogy mi is a pénz szerepe az ember életében, és hogyan használják azok, akik becsületesek…

Lehet, hogy mire ez a kisfiú fölnő, már nem is találkozik pénzzel. Egy rádióadásban hallottam, hogy az úgynevezett „smart phone”, „okostelefon” segítségével mindent el fogunk tudni intézni. Vásárolhatunk is, így nem is kerülünk kapcsolatba pénzzel, legfeljebb egy kártyával.

A technika fejlődése megállíthatatlan, de vajon a készülékek jó irányba terelik-e a személyes kapcsolatokat, megadják-e a különböző közösségekhez való tartozás valódi élményét, tudnak-e igazi segítséget adni ezek a csodagépek az emberi léleknek?

Talán ha az említett kisfiú felnő, szívesen gondol majd vissza arra, milyen jó is volt társaival együtt a gyülekezethez tartozni egy „valódi” templomban. Komputere segítségével eljuthat a világ legnagyobb, legcsillogóbb templomaiba, be is léphet, de kosarat nem vihet, hogy adományt gyűjtsön. És hiába várja, hogy valaki megsimogassa a fejét…

Csaba Piroska