Élő víz

„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62)

Böjt harmadik hetében az Útmutató reggeli és heti igéi szemünket az Isten Bárányára irányítják, aki szolgálni jött értünk. Keresztelő meglátta Jézusban az Úr szenvedő Szolgáját és az újszövetségi páskabárányt: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29) Én is „hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyekben lakozol. Jusson színed elé az én imádságom.” (GyLK 758,1) Valljuk: „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) Ezért „szemem állandóan az Úrra néz…” (Zsolt 25,15) S akit ő elhív – „Kövess engem!” (Lk 9,59) –, annak egész életével: szavaival és tetteivel kell hirdetnie Isten országának örömhírét! Tehát minden christianus misszionárius és világosság az Úrban. Erre hív Pál: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben (…). Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével!” (Ef 5,1–2.6) Urunk is egyértelműen fogalmazza meg követésének szigorú feltételeit a toronyépítés, a hadba vonulás és a megízetlenült só példázata által: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27) Dr. Luther szerint: „Bár a keresztet nem azért vállaljuk, mintha ezzel szeretnénk üdvözülni vagy csak a legcsekélyebb érdemeket is szerezni; mégis Krisztus példája szerint szenvednünk kell, hogy hozzá hasonlóvá legyünk.” Jób a szenvedései között Istenhez fordul „Miért?” kérdéseivel: „Miért nem veszed le rólam a szemed? (…) Miért tettél a céltábláddá? (…) Miért nem bocsátod meg vétkemet (…)?” (Jób 7,19.20–21) Jézus Urunk szerint az ő nevében végzett legkisebb szolgálat is annak bizonyítéka, hogy „aki nincs ellenünk, az mellettünk van” (Mk 9,40). S ugyanakkor óv mások és saját magunk megbotránkoztatásától, tehát bűnre csábításától, eltántorításától is. A lelkileg vak farizeusok mennyei jelt követeltek Jézustól, ezzel kísértették. Ő értetlen tanítványait így figyelmeztette: „Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok?” (Mk 8,18) Ne legyünk vakok Jézus küldetésének felismerésére, isteni hatalmának meglátására; nézzünk fel őreá szüntelen! A tizenkettő kiküldésekor az ő mindenek előtt való szeretetét szabja a tanítványság előfeltételeként; s aki még akár a legközelebbi családtagjait is jobban szereti, „mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,37–38). Az Isten országának és az Emberfia eljövetelének napja el van rejtve előlünk, de Urunk szerint a helyzet olyan lesz, mint Nóé és Lót napjaiban volt. Lót felesége nem előre-, hanem hátratekintett. „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.” (Lk 17,33) „Aki az életét megtartja, / Elveszti azt énnélkülem. / Ki érettem halálba adja, / Az megtalálja énvelem. / Ki keresztjével nem követ, / Énhozzám méltó nem lehet.” (EÉ 438,4) Ma is ez az imitatio Christi, a Krisztus-követés egyetlen lehetséges útja!

Garai András