Könyv­aján­ló

Ta­lán meg­le­pő­dik az Ol­va­só, hogy egy új­ság­ban, amely a „ma­gyar evan­gé­li­u­mi lap” meg­ne­ve­zést vi­se­li, ef­fé­le „vi­lá­gi”, rá­adá­sul gyer­mek­könyv aján­ló­ját ta­lál­ja. E so­rok író­ja azon­ban ar­ról igyek­szik meg­győz­ni min­den­kit, hogy a fent em­lí­tett könyv na­gyon is ma­gyar, és na­gyon is evan­gé­li­u­mi. Anél­kül, hogy bár­me­lyi­ket nyíl­tan dek­la­rál­ná.

Ma­gyar, mert túl azon, hogy a me­sék sok­szí­nű, vá­lasz­té­kos, szép ma­gyar nyel­ve­zet­tel íród­tak, az író­nő az aján­lá­s­ban min­den „ma­gya­rul ér­tő kis uno­kát” meg­hív az ál­ta­la meg­al­ko­tott me­se­be­li vi­lág­ba. Evan­gé­li­u­mi, mert a köny­vet ol­vas­va az le­het az em­ber ér­zé­se, hogy a szer­ző – aki nem mel­les­leg egy­há­zi ren­dez­vé­nyek gya­ko­ri ven­dé­ge, ver­se­nyek zsű­ri­tag­ja – min­dig szem előtt tart­ja Jé­zus in­tő sza­vát: „En­ged­jé­tek hoz­zám…!”, hi­szen ő is ugyan­olyan ko­mo­lyan ve­szi a gyer­me­ke­ket, aho­gyan Jé­zus tet­te.

Nem fél szem­be­néz­ni olyan té­mák­kal sem, mint az el­mú­lás, emel­lett még­is túl­súly­ban van­nak az élet na­po­sabb ol­da­lát tag­la­ló me­sék. A könyv evan­gé­li­u­mi szel­­lem­ben írott vol­tá­ra utal a bet­le­he­mi bá­rány szem­szö­gé­ből el­me­sélt ka­rá­cso­nyi tör­té­net is.

Az író­nő fér­je, egy­ben al­ko­tó­tár­sa, Le­ven­te Pé­ter a kö­vet­ke­ző­képp ajánl­ja a köny­vet az ol­va­sók fi­gyel­mé­be: „Édes­anya- és apa­tár­sa­im, akik olyan sze­ren­csé­sek vagy­tok, hogy kis uno­ká­i­tok kö­ré­ben tölt­het­tek né­hány me­sés föl­di esz­ten­dőt, nek­tek kü­lö­nö­sen is aján­lom a leg­újabb ég­ből­pottyant me­sés­köny­vet. Döb­ren­tey Il­di­kó im­már nagy­ma­ma­ként, de­rűs böl­cses­ség­gel me­sél gyer­me­ke­ink­nek, uno­ká­ink­nak. Me­séi a szü­le­tés-ha­lál-élet örök kör­for­gá­sá­ba il­lesz­ked­nek, mint az idő ke­re­ké­nek meg­tar­tói kül­lői.”

Szűcs Petra