Úti-tár­sal­gó

– Ön misszi­ói lel­kész­ként gya­kor­ta lát el szol­gá­la­tot nem­csak anya­or­szá­gi, ha­nem ha­tá­ron tú­li ma­gyar gyü­le­ke­ze­tek­ben is. Tu­da­tos kon­cep­ció hú­zó­dik meg a hát­tér­ben?

– A „kon­cep­ció” lé­nye­ge, hogy egy csa­lád és egy test va­gyunk a Krisz­tus­ban, össze­tar­to­zunk. Nem „ma­gyar­ko­dó”, va­la­mi­fé­le bú­son­gó, csak­a­zér­tis utak, prog­ra­mok ezek, ha­nem a misszi­ói pa­rancs­nak en­ge­del­mes­ked­ve hir­det­jük az evan­gé­li­u­mot. El­ső­sor­ban ma­gyar evan­gé­li­kus test­vé­re­ink­nek, de öröm­mel vál­lal­juk a kö­zös­sé­get más fe­le­ke­ze­tű ma­gya­rok­kal is. Ha pe­dig úgy ad­ja Is­ten – mert ad­ja –, ak­kor szlo­vá­kok­kal, ro­má­nok­kal, uk­rá­nok­kal, oro­szok­kal, ci­gá­nyok­kal, szlo­vé­nok­kal, bár­ki­vel. Hi­szem, tu­dom, hogy a meg­tért ma­gyar em­ber ál­dás kör­nye­ze­te szá­má­ra. A tri­a­no­ni átok meg­tö­ré­sét leg­in­kább eb­ben a ta­pasz­ta­lat­ban élem meg.

Há­lás va­gyok azért, hogy fo­lya­ma­to­san lá­to­gat­ha­tom a Kár­pát-me­den­cei gyü­le­ke­ze­te­ket, össze­kö­töm a szá­la­kat, misszi­ói anya­go­kat vi­szek a test­vé­rek­nek. Pél­dá­ul most in­dít­juk el a be­reg­szá­szi és a ko­lozs­vá­ri rá­di­ó­ban is adá­sa­in­kat he­ti rend­sze­res­ség­gel.

– Me­lyek vol­tak az el­múlt idő­szak leg­meg­ha­tá­ro­zóbb ese­mé­nyei a ma­gyar–ma­gyar kap­cso­la­tok te­rén? Volt-e eset­leg olyan ezek kö­zül, amely sze­mé­lye­sen is meg­érin­tet­te?

– Sok ilyen van, né­há­nyat em­lí­tek kö­zü­lük. A ko­lozs­vá­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban if­jú­sá­gi evan­gé­li­zá­ci­ót tar­tot­tunk Ku­tyá­ból nem lesz sza­lon­na (?) cím­mel. A zá­ró es­té­re meg­telt a temp­lom. A fi­a­ta­lo­kat be­von­tuk a szol­gá­lat­ba: szer­ve­zés, pla­ká­to­lás, hí­vo­ga­tás, bi­zony­ság­té­tel ének­ben, szó­ban. Haj­na­li egyig tar­tot­tak a lel­ki­pász­to­ri be­szél­ge­té­sek.

A deb­re­ce­ni Már­ton Áron Szak­kol­lé­gi­um­ban a ha­tá­ron tú­li ma­gyar fi­a­ta­lok szer­vez­tek elő­adói es­tet és ige­hir­de­té­si al­kal­mat. Jó volt lát­ni, hogy egy anya­or­szá­gi vá­ros­ban élik át a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar­ság össze­tar­to­zá­sát, és mind­ezt ke­resz­tény hi­tük ál­tal. A kár­pát­al­jai Nagy­dob­rony­ban ma­gya­rok és ma­gya­rul be­szé­lő ci­gány test­vé­rek szer­vez­tek ci­gány­mun­ka­társ-kép­ző al­kal­mat és több­na­pos evan­gé­li­zá­ci­ót. Hat fa­lu­ból jöt­tek a test­vé­rek, szólt az ige, és zen­gett az ének. Cso­dá­la­tos volt együtt di­cső­í­te­ni Is­tent, min­den em­ber Aty­ját.

Nagy­vá­ra­don Tő­kés Lász­ló püs­pök meg­hí­vá­sá­ra részt vet­tem a Van ki­út című ren­dez­vény­so­ro­zat har­ma­dik al­kal­mán. A föld­raj­zi és val­lá­si pa­let­ta itt ki­egé­szült zsi­dó test­vé­re­ink­kel, hi­szen a ren­de­zők kö­zött volt a ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Ba­ran­ko­vics Ist­ván Ala­pít­vány Iz­ra­e­li­ta Mű­he­lye is. Egy­há­zi ve­ze­tők, rab­bik, po­li­ti­ku­sok, mű­vé­szek val­lot­tak az örök­ké­va­ló Is­ten ál­tal adott, élet­re ve­ze­tő út­ról, amely a zsi­dó­ság­nak a Tó­ra, a tör­vény, ne­künk pe­dig a tör­vény és Jé­zus Krisz­tus. Nem igaz az, hogy a zsi­dó szár­ma­zá­sú­ak nem le­het­nek jó ha­za­fi­ak, és az sem igaz, hogy a pol­gá­ri ér­té­ke­ket val­lók an­ti­sze­mi­ták; együtt sze­ret­het­jük ha­zán­kat, né­pün­ket.

– Mi­lyen konk­rét fel­ada­tok el­vég­zé­sét lát­ja a leg­ége­tőbb­nek a ma­gyar–ma­gyar kap­cso­la­tok szo­ro­sabb­ra fű­zé­se szem­pont­já­ból?

– Még min­dig so­kan tá­jé­ko­zat­la­nok, nem is­me­rik elég­gé az el­sza­kí­tott te­rü­le­te­ket, a gaz­dag kul­tu­rá­lis és hit­be­li ér­té­ke­ket. Jó len­ne sok­kal több egy­há­zi, gyü­le­ke­ze­ti utat szer­vez­ni, hi­szen so­kan még nem jár­tak Kár­pát­al­ján, a Gyi­mes­ben vagy Po­zsony­ban. Egy­szer csat­la­koz­tam a Vas me­gyei őri­ma­gya­rós­di gyü­le­ke­zet­hez a szé­kely­föl­di ki­rán­du­lá­suk al­kal­má­val. (Az őri­ma­gya­rós­di­ak ősei szé­ke­lyek, aki­ket Ist­ván ki­rály hí­vott a ha­tár vé­del­mé­re.) Együtt él­tük át a csík­som­lyói nagy ma­gyar ta­lál­ko­zó sem­mi­hez sem ha­son­lít­ha­tó ün­ne­pét, és meg­lá­to­gat­tuk a kör­nyék evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­te­it is Sep­si­szent­györ­gyön és Csík­sze­re­dá­ban, be­jár­tuk a Gyi­mes völ­gyét, el­jut­va egé­szen a tör­té­nel­mi ha­tá­rig. Töb­ben – az idő­seb­bek kö­zül is – elő­ször jár­tak Er­dély­ben, Szé­kely­föl­dön.

Tu­da­to­sab­ban kel­le­ne szer­vez­ni a test­vér-gyü­le­ke­ze­ti há­ló­za­tot. Egy kö­zös­ség­nek le­het­ne há­rom, négy test­vér­gyü­le­ke­ze­te, ahogy van is er­re pél­da. Az al­kal­man­kén­ti ki­rán­du­lá­so­kon túl fo­lya­ma­tos kap­cso­lat­tar­tás­ra, kö­zös szol­gá­la­tok­ra van, len­ne szük­ség. Egyik anya­or­szá­gi gyü­le­ke­ze­tünk havonta lá­to­gat­ja tá­vo­lab­bi test­vé­re­it, és se­gí­ti a he­lyi szol­gá­la­tot.

– A böj­ti idő­szak­hoz kö­ze­led­ve mi­lyen üze­ne­tet fo­gal­maz­na meg, amely ha­tá­ron in­nen és túl egy­aránt meg­szív­le­len­dő?

– Krisz­tus­ban le­om­la­nak a vá­lasz­tó­fa­lak. Ez nem je­len­ti azt, hogy fel­ad­juk nem­ze­ti vagy fe­le­ke­ze­ti iden­ti­tá­sun­kat, de azt fel­tét­le­nül je­len­ti, hogy ami iga­zán és dön­tő mó­don össze­köt min­ket, az az Is­ten­be ve­tett hit és a Jé­zus Krisz­tus­ban ka­pott ke­gye­lem. Az Is­ten nem ma­gyar, ro­mán vagy zsi­dó és nem re­for­má­tus, bap­tis­ta, de még csak nem is lu­the­rá­nus, ha­nem mind­nyá­junk­nak Aty­ja. Ez a hit meg­tisz­tít­ja, át­ra­gyog­ja és ál­dot­tá te­szi a nem­ze­tet és a fe­le­ke­ze­tet. Az iga­zol­ha­tat­lan és szé­gyen­tel­jes 2004. de­cem­ber 5-i nép­sza­va­zást is csak eb­ben az össze­füg­gés­ben lát­hat­juk.

Szűcs Pet­ra