Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 3
- EGY RÉGI SZOKÁS: MENYASSZONYAVATÁS
Egyéb
EGY RÉGI SZOKÁS: MENYASSZONYAVATÁS
A Lelkipásztor 1941-es évfolyamában id. Dedinszky Gyula kiskőrösi lelkész egy érdekes, akkor még helyenként meglévő szokást mutatott be, az úgynevezett menyasszonyavatást, ami a szlovák hátterű gyülekezetekben volt honos. Legrészletesebb – és egyben legrégebbi – leírását az 1734-ben megjelent Krman-féle Agendában találjuk, de megemlíti az 1889-es Karsay-Czékus-féle, illetve az 1904-es Baltik-féle Agenda is.
Az 1734-es forrás így írja elő a menyasszony-avatás liturgiáját:
Az avatás vagy az esketési szertartás után, vagy a következő nap történik. Az első esetben a nyoszolyólányok, a másodikban az asszonytársak kísérték a menyasszonyt a templomba. A lelkész üdvözli a menyasszonyt, illetve fiatalasszonyt: „A mi Urunk és Megváltónk, a Jézus Krisztus, szeretett egyházának Mennyei Vőlegénye áldja meg ezt az új házasságot a maga kegyelmével. Ámen.” Ezután ismerteti a szertartás hármas célját: bizonyítja, hogy a menyasszony a rendnek megfelelően és erkölcsi tisztaságban ment férjhez; alkalmat ad a menyasszonynak a hálaadásra; alkalmat ad arra, hogy a menyasszony Isten áldását kérje a házasságára. Ezt követően a menyasszony imádkozott, majd a lelkész áldást mondott: „Hallgassátok meg, milyen áldásokat ígér az Úr Szent Dávid 128. zsoltárában a kegyes házasfeleknek: »Mind boldog az, aki féli az Urat, aki az ő útaiban jár. Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében, fiaid, mint az olajfa csemeték asztalod körül. Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében; és meglássad fiaidnak fiait.«” Végül a menyasszony társaival együtt elmondta a Miatyánkot, majd a lelkész elbocsátotta őt: „Az Úr áldja meg a te bejöveteledet és kimeneteledet mostantól fogva mindörökké. Ámen.”
Dedinszky Gyula szerint a későbbi Agendák sokkal szegényesebben tartalmazzák a menyasszonyavatás liturgiáját; ahol pedig még 1941-ben is létezett a szokás, ott már csupán egy rövid beszédből és egy imádságból állt.
(Forrás: Lelkipásztor 1941/458-460. oldal)
Tubán József (evang. lelkész, Csorna)
Regionális hozzárendelés:
Csornai Evangélikus Egyházközség
|