|
|
|
Legfrissebb számunk tartalma
2007/7
Hírek |
|
- Lelkészbeiktatás Kemeneshőgyészben
A Kemeneshőgyész-Magyargencsi Evangélikus Társgyülekezet parókus lelkészi állásába június 9-én, szombaton délelőtt iktatta be Ördög Endre, a veszprémi egyházmegye esperese Szabó Ferencet, aki már két éve helyettes lelkészként szolgált a gyülekezetekben.
>>
|
|
- Nyugdíjaslelkész-találkozó Győrben
A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület területén koráb-
ban szolgáló vagy jelenleg ott lakó nyugdíjas lelkészeket – házastársaikkal együtt –, valamint a lelkészözvegyeket ebben az esztendőben 2007. június 16-ra hívta meg testvéri találkozóra Ittzés János püspök. A győri egyházkerületi székházban tartott megbeszélésen a megjelent több mint harminc idős szolgatárs tájékoztatást kapott egyházunk jelenlegi helyzetéről. A közös ebéd elfogyasztása után a nyugdíjas lelkipásztorok kötetlen beszélgetés keretében oszthatták meg örömeiket és nehézségeiket a püspökkel.
>>
|
|
- A Veszprém megyei evangélikusok találkozója Pápán
A veszprémi egyházmegyében az elmúlt évi tisztújításnál úgy vezetőség állt fel. Egyik első kezdeményezésük az volt, hogy az elnökség a gazdasági bizottság tagjaival együtt meglátogatta a megye gyülekezeteit. (Erről lapunk 2006. decemberi számában olvasható részletes beszámoló.) A megye területén a népszámlálási adatok alapján 19 000 ember vallotta magát evangélikusnak. A 27 anyagyülekezetben 27 lelkész összesen 76 településen van jelen. Ez a szórványsors – amelyben távol élnek egymástól az evangélikusok – arra az elhatározásra juttatta az elnökséget, hogy még a nyár elején egy olyan találkozót szervezzenek, ahol találkoznak egymással és egy vasárnap erejéig együtt vannak a megyéjükben élő evangélikusok. Ennek az elképzelésnek a megvalósítására került sor június 10-én vasárnap Pápán a városi sportcsarnokban, ahol 63 gyülekezetből több mint hatszázan regisztráltatták magukat a rendezvényen. A találkozó igei jelmondata Közösség a Krisztussal (1Jn 1,3). A találkozó fő szervezője Polgárdi Sándor somlószőlősi lelkész, espereshelyettes volt.
>>
|
|
- Lelkészevangélizáció egyházkerületünkben
2007. június 11. és 14. között volt a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerületben a lelkészevangélizáció. A Gyenesdiáson tartott alkalmon – melyen a lelkipásztorok házastársai is jelen voltak – előadást tartott dr. Bándy György, a pozsonyi teológia dékánja, az igeszolgálatot pedig dr. h.c. Keveházi László nyugalmazott esperes, egyháztörténész végezte. Az együttlét csütörtökön burgenlandi kirándulással zárult.
>>
|
Lelki táplálék |
|
Szent István király intelmei Imre herceghez:
Legyen a király kegyes, irgalmas és a többi erényekkel megtelt és ékes. Mert a kegyetlenséggel és gonoszsággal fertőzött király hiába követel magának király nevet, zsarnoknak kell az ilyet mondani. (...) Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, mindig szívedben hordozva az Úr ez intését: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Türelmes légy mindenkihez; ne csak a hatalmasokhoz, hanem a hatalomnélküliekhez is. Légy végül erős abban, hogy szerfölött se a jó szerencse föl ne emeljen, se a balszerencse le ne sújtson. Légy alázatos is, hogy az Úr téged felmagasztaljon itt és a jövendőben. Légy mérsékletes, és módfelett senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy az igazságnak soha ellen ne szegülj. Légy tisztességes, hogy soha senkit szándékosan meg ne gyalázz. Légy szemérmes, hogy a bujaság minden mocskát, mint a halál gyötrelmeit, elkerüld.
>>
|
|
Augusztus hónap igéje: „Napkeltétől napnyugtáig di-csérjétek az Úr nevét!” (Zsolt 113,3)
Egyszer egy presbiteriánus lelkész az istentisztelet minden résztvevője kezébe héliummal töltött léggömböt nyomott. Arra kérte őket, hogy ha az istentisztelet bármely pontján úgy érzik, hogy ki szeretnék fejezni a szívükben lévő örömöt, engedjék el a lufikat. Bár a presbiteriánusok általában konzervatívok, és nem szokásuk „Halleluja!” vagy „Dicsérd az Urat!” közbekiáltással megzavarni az istentiszteletet, szép csendben és egymás után emelkedtek fel a lufik. Mikorra azonban véget ért a szertartás, a gyülekezet egyharmada még mindig a kezében szorongatta az el nem engedett léggömböket.
>>
|
|
Luther gondolatai
Hazugság és csábítás egyedül azáltal lesz semmivé, ha szemmel láthatólag napvilágra kerül. Mihelyt a hazugságot megismertük, nincs szükség többé annak megsemmisítésére, önmagától galádul megsemmisül és eltűnik.
Luther Márton
>>
|
|
Július hónap igéje: Jézus Krisztus mondja: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)
Ebben a nagyon egyszerűen és tömören megfogalmazott felszólításban benne van a biztatás, a nevelés, a tanítás, a figyelmeztetés és a felhívás. Így, kiragadva a Szentírásból, önmagában olvasva is tartalmas, de az ezt megelőző mondatok záróakkordjaként is fontos.
>>
|
Fáklyafény |
|
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 10. VASÁRNAP HETE
Nem készült statisztika rólunk, de azt hiszem, a panaszkodó zsoltár-íróban sokan magunkra ismerünk. A pár száz évvel ezelőtt zászlót bontott „felvilágosodás” a vallásos tömegektől elvette az isteni gondviselésbe vetett hit biztonságérze¬tét. A felvilágosodásból szüle-tett liberalizmus pedig olyan hajtásokat produkált, amelyek a sza-badság helyett szabadossággal árasztották el az emberi társadalmat. Tegye mindenki azt, ami neki jólesik, valósítsd meg önmagadat! Ez a jelszó, ennek jegyében nevelődik az ifjúság, ennek hatása alatt alakul át a társadalmilag elfogadott norma az élet minden területén. Aki nem áll be a sorba, azt maradinak ítélt életfelfogása miatt lenézik a családban és a munkahelyen, legfeljebb a szeretet vagy a tisztes élet inti türelemre az elutasítás stílusát, kifejezésmódját.
>>
|
|
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP HETE
A legtöbb növény, a fák gyökereiken keresztül táplálkoznak. Az embernek, a családnak, nemzetnek és gyülekezetnek is van gyökere: a múltja. Ha jó és erős az emlékezete, az erősíti az élettevékenységeket. Reformátoraink is ismerték a magyar nép és a zsidó nép történetének hasonlóságát: az Úr népe vagyunk a keresztyénségben megismert igazság által. Mai tanácstalanságunkban megbízhatunk a kijelentésben: nem felejtkezik el az Úristen az ő népéről. Mi se felejtsük el, hogy szent, azaz hozzá tartozó nép vagyunk. Nem kelethez, nem nyugathoz, nem Európához, sem Amerikához. Ő a szabadító, ő a vezető Jézus által, aki az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET! „Az ÚR az én örökségem, azért benne bízom…” énekeljük hittel és bizalommal az Énekem az Úr! című énekeskönyvünk alapján.
>>
|
|
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP HETE
Mindig kereste az ember, az emberiség a „kék madarat”. Ma mintha nem lenne nyilvánvaló a boldogság utáni vágy. Ma az élet értelmét legfeljebb közeli, materiális célok elérésében látja. A pénz vagy a karrier érdekében fut. Miért a bódulat, a keresés, a sokféle függőség? Dohány, alkohol, játékgépek. Boldogság? Kézlegyinteni is enervált. És halljuk a figyelmeztetést: „Nem kell szövegelni, törekedni, erőt fecsérelni, áldozathozatalról prédikálni…”
>>
|
|
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP HETE
Hol is kezdődik? Hogyan is kezdődik? Mi életünk alapja, személyiségünk meghatározója? Ma sokunknak kérdése ez családban, közösségeinkben társadalmi gondjaink között. Örömmel figyeljük gyermekeink, unokáink fejlődését: „Miből lesz a cserebogár?!” És aggódunk a serdülőkért, a konfirmandusokért, a fiatalokért. Lesz-e erejük megállni a kísértések között?
>>
|
|
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 9. VASÁRNAP HETE
Ma már legtöbben csak olvasmányaikból ismerik azt a kétségbeejtő helyzetet, ami a zsoltárvers mondataiból felrémlik előttünk. Régi időkben, a lápok világában megtörtént, hogy valaki elvétette a lépést, és az iszap feneketlennek bizonyult. A kétségbeesett kiáltások elhaltak… Nagyon ritka eset volt, amikor a süllyedő ember lába sziklát ért vagy külső segítséget kapott, és megmenekült a biztos halál torkából. Ha mégis megtörtént, az istenfélő ember nem győzött hálát adni Istennek, és nem szerencséjét emlegette.
>>
|
|
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 8. VASÁRNAP HETE
Öreg szolgák vagyunk, akik írjuk ezt a rovatot. Akik sok mindent megéltek, sokat tapasztaltak. Őrlődött lelkünk, mert vágyódtunk világosan látni, mi is történik életünkben, egyházunkban, hazánkban? Emlékezünk és emlékeztetünk kommünre, Trianonra, háborúkra és diktatúrákra. Gyalázókra és meggyalázottakra. Ma is tárgyalnak rólunk, döntenek felettünk, befolyásolják életünket. Tehetetlenek vagyunk? Nem hiszem…
>>
|
|
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 11. VASÁRNAP HETE
Ne tévesszük meg magunkat, nem politikai agitációból vett idézet ez, hanem bibliai zsoltár. A zsoltáríró „az ÚR szolgáit” szólítja Isten dicséretére, mert nekik tudniuk kell, hogy Isten a szegények pártfogója. A mammon szolgái vakok és süketek erre.
>>
|
|
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP HETE
Közlekednek, kereskednek, háborúskodnak a tengereken, mi legfeljebb a Balatonon élünk át vihart. Ismerjük a történetet: Jézus lecsendesíti a tengert. Ő megtart a viharban. Az elveszettségben egyetlen szilárd pont a hitünk: Istené a hatalom. Ő az Úr, aki ura a helyzetnek. Az ismert jelkép – az egyház hajója – az élet, a történelem tengerén. Van-e ilyen megtartató bizonyosságunk, nem magunk akarjuk-e kézben tartani a kormányt?
>>
|
|
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 12. VASÁRNAP HETE
Ady sorai: „Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten”, megtéveszthetnek. Ennél sokkal többet akar az Úr. Tartós, állandó kapcsolatot. Nem sok ez? – riadozunk. Az még elfogadható, hogy hiszek a megközelíthetetlen magasságban lakozó Istenben, hogy ha baj van, hozzá menekülhetek, hogy egy-egy szép istentiszteleten magamba szállok, és megpróbálom újra rendezni az életemben összekuszálódott szálakat. A környezetem is úgy tart számon, hogy vallásos vagyok. Ám az Istennel való állandó kapcsolatot síkos talajnak érzem. De hát miről is van szó? Ha valóban történt velünk valami, amit a Biblia újjászületésnek nevez, és utána visszatérünk a csak alkalmi istenkereső vallásossághoz, akkor semmi sem történt.
>>
|
|
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 13. VASÁRNAP HETE
Az 1940-es évek végén egyhetes evangélizációs szolgálatra küldött püspököm Nagysimonyiba. Délelőttönként a gyülekezeti lelkésszel öregeket, betegeket látogattunk. A nyugdíjas öreg tanító friss fájdalmát panaszolta: négy gyermekét itthagyva, szívrohamban meghalt egyik fia. „Ki fogja ezeket felnevelni? Amikor fiatal voltam, meg tudtam oldani minden nehézséget, de most már semmire se vagyok jó. Megöregedtem!” Rákérdeztem: „Amikor fiatal volt, és a bajban Isten segítségéért fohászkodott, megsegítette?” „Mindig megsegített!” – sírta el magát. „Mostanra már Isten is megöregedett? Nem tud segíteni? Vagy máshol van a baj?” Valahogy így próbáltam továbbvinni a beszélgetést, hogy a sírás mosolygásra, a kétségbeesés újjáéledő bizalomra változhasson.
>>
|
Aktuális |
|
PARTNERKAPCSOLATI SZERZŐDÉS ALÁÍRÁSA ÁGFALVÁN
A két, egymástól légvonalban mindössze másfél kilométerre fekvő község evangélikus gyülekezetei a trianoni határok meghúzása előtt összetartoztak. Ágfalva volt az anyagyülekezet. Templomának méretei impozánsak, ennek oka, hogy régen Lépesfalváról és Bánfalváról a leánygyülekezetek az anyagyülekezetbe jártak istentiszteletre. Aztán jött a sok évtizedes elzártság egymástól, amikor az anyát nemcsak a lányától való elszakítottsága miatti könnyek fojtogatták, hanem a kitelepítés során megfosztották többségükben azoktól, akik a helyi gyülekezet életében az anyai örömöket is jelentették, vagyis a jövőt!
>>
|
Egyháztörténet |
|
Az istentisztelet története
Pál már Krisztus-hívőként, Krisztus apostolaként is mélységes tisztelettel emlegeti Izráel előnyét, „előjogait” a pogányokkal szemben. Elsőként azt említi, hogy Isten rájuk bízta „igéit” (Róm 3,1). Majd ugyanennek a levélnek a 9. fejezetében egész sor kiváltságot sorol fel, közöttük az istentisztelet ajándékát is (Róm 9,4).
>>
|
Iskoláink |
|
A Gyurátz-szellemiség Kőszegen
A kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakközépiskolában a 2006/2007-es tanévzáró ünnepi alkalmainak mindegyikére jutott egy-egy olyan mozzanat, amelyik a mai iskolát a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület 1899-ben alapított intézményével, a mai iskola elődjével köti össze. Immár öt éve alapította a Kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnázium Volt Növendékeinek Egyesülete azt az alapítványt, amelynek igazi küldetése az iskolaalapító szellemi örökségének, az akkori iskola értékeinek megőrzése. Az alapítvány kuratóriuma évente ösztöníj-támogatást nyújt az iskola azon tanulóinak, akik ezeket az értékeket a leginkább hordozzák, akik magatartásukkal, tanulmányi munkájukkal és hitéleti tevékenységükkel a legjobb példát mutatják társaiknak.
>>
|
Könyvbemutató |
|
Új könyv a hitoktatásban!
Örömmel adjuk hírül, hogy a KERESZTFA TITKA TÜNDÖKÖL című bibliaiolvasókönyv-sorozat egyházismereti kötettel folytatódik! Idén szeptembertől lesz kapható a hatodik rész, mely az egyházismeret anyagát tartalmazza könyv és munkafüzet formájában. Ez a könyv első abból a háromrészes egységből, melynek második része az egyház története, a befejező pedig az egyház tanítása lesz. A három rész összefoglaló címe: KRISZTUS NÉPE ISTEN NAGY CSODÁJA. Ezzel a három résszel, a könyvsorozat az általános iskola 1-8. osztályát lefedi…
>>
|
Versek |
|
ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA
Június volt s ujjongtunk,
nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
De elcsitul a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.
Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény,
hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.
Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így
folytatják tovább.
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Június van, s nagyon magam vagyok
S kísértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.
S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ.
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
>>
|
Egyéb |
|
Az erdélyi Medgyes városa
Dél-Erdély három nagy lélekszámú, történelmi hagyományokban igen gazdag, szászok által felvirágoztatott nagyvárosa, a Nagyszeben–Segesvár–Brassó triumvirátus mellett mind a magyarországi utazások, mind a határon túli témákkal foglalkozó sajtó esetében érezhetően háttérbe szorul Medgyes városa. Pedig ha a településsel kapcsolatosan megfeledkezünk a mindennapi romániai rögvalóságról, egy történelmi vonatkozásait tekintve érdekes, műemlékekben igen gazdag és lutheránus szempontból fontos településre érkezhet a történelmi Szászföld utazója.
>>
|
|
Pakson „paxoltunk”
Véget ért a feltámadott Jézus köszöntésének mottójával – „Békesség néktek!” – rendezett 5. Országos Evangélikus Találkozó, amelyet idén a tíz évvel ezelőttivel azonos helyszínen, Pakson rendeztek. (Emlékeztetőül: utoljára 2003-ban, Székesfehérváron volt országos találkozó.) A vendégszerető Duna-parti városkában már ismerősként lehettek jelen a visszatérők, a sportcsarnokban, a művelődési házban, a gyönyörű szép Duna-parton vagy épp a hangulatos pincesoron... A városba gépkocsival beérve több helyen is azonnal szembetűnt a találkozó logóját és mottóját ábrázoló, magasban kifeszített transzparens az érkezők üdvözlésére.
>>
|
|
Keresztyén etika - mindenkinek
Azok a kérdések, melyekkel előző alkalommal zártuk gondolatmenetünket, három irányból közelítik meg az állam etikájának témakörét. Egyrészt az államhatalom lehetőségeire és korlátaira kérdeznek rá; másrészt az állampolgár engedelmességének határait kutatják; harmadrészt pedig az egyház államhoz fűződő kapcsolatának kérdéseit vetik fel.
>>
|
|
Aryana – Ariák országa
– „Kaka tut méhuri?” – rajzzák körül a gyermekek a terepjárót. Bácsi, eszel még faepret? Gazon faluban vagyunk, ami a nevezetes Szalang főút mellett fekszik, kitűnő adottság a gyönyörű, öntözött teraszokon termesztett zöldségek, gyümölcsök eladására.
>>
|
Visszhang |
|
Példaértékű gyülekezeti kapcsolat
A Dunántúli Harangszó legutóbbi számában megjelent felhívásra küldök egy rövid cikket, valamint a Túróczy-Hagyaték Alapítvány felhívására (l. lapunk 2. oldalán) egy dokumentumot.
>>
|
Arcképcsarnok |
|
Szeretetmorzsák az egyházkerületi felügyelő naplójából
Első szavam a köszönet azért a szeretetért, amivel a kerületben lévő esperesek, lelkészek, felügyelők, presbiterek, egyházközségi tagok, korábbi és új ismerősök elhalmoztak. A közel tíz hónappal ezelőtt történt beiktatásom óta eltelt idő már elegendő tapasztalatot adott, hogy ebből a kapott szeretetből egyre többet megosszak egyházkerületi lapunk olvasóival.
>>
|
|
A tolnai esperes
Előző számunkban Torkos Andrásról írtunk, „a magyar pietizmus atyjáról”. A magyar, pontosabban a dunántúli pietista lelkészek sorából kiemelkedett Szeniczei Bárány György élete és alakja is. Érdemes ebben a sorozatban róla külön is megemlékezni, nemcsak azért, mert halála 270. évfordulójára emlékezhetünk július 1-jén, hanem azért is, mert szolgálatának gyümölcse – a tolnai evangélikusság – ha küzdelmes sorssal is, de a mai napig él és létezik. Hogy a pietista lelkészek köré tartozott, sok mindenen túl Sartoris egy szép kifejezése is bizonyítja, aki ezt írja róla egy helyen: „velem egyszívű atyafi”.
>>
|
|
Az ének misszionáriusai
- Meglepő, ha egy embert idős korában is mosolyogni látunk…
- Isten egykor otthon, Sopronban az énekeken keresztül olyan életörömöt adott nekem, amely minden indulatot és szomorúságot legyőz bennem. Olyan családi körbe születtem legkisebbként, amelyikben drága szüleim és három testvérem szeretettel vettek körül. Parányi koromtól nemcsak otthon, hanem nagyszüleim falusi házában (Tompaládony-Berekalja) is, és iskolánkban is mennyei Atyánkat dicsérő énekek, feledhetetlen dalok visszhangoztak. De ne felejtsük, hogy Sopron, a hűség városa is, ezért Isten igéje után ez a tudat mindmáig kötelez engem.
>>
|
|
|
|
