Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Ismétléssel kezdem: az Újtestamentum nem nyújt ugyan istentiszteleti rendmintát, de az Újtestamentum egészén átviláglik az istentisztelet ténye, ha csak elemeiben is, töredékekben, utalásokban is. Izgalmas és egyben sorsdöntő az istentisztelet vonatkozásában, hogy a kezdetek hogyan bontakoznak ki a számban és kiterjedésében növekvő egyházban.

„A kereszténység kétezer éves története egyfelől ugyan a Szentlélektől kapott állandó gazdagodás története, de másfelől egyes elemek felejtésének, a hangsúlyok változásának, sőt azok esetleges félrecsúszásának története is.” (Nemeshegyi Péter: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” 1994. 67.o.) Egyetlen példát csak a kibontakoztatás félrecsúsztató buktatóira. Az istentiszteletre, közelebbről a keresztségre, illetve a keresztelésre nyilvánvaló utalást találunk 1Péter 2,1-10-ben. A keresztelés eseményét mintha már jelképes mozzanatok is kísérnék. Sokkal fontosabb és következményeit tekintve súlyosabb a „lelki áldozat” felajánlására és bemutatására való buzdítás. A levélben ugyan a keresztségből fakadó és a megkeresztelthez illő életfolytatásról van szó, de fogódzót ad az úrvacsora áldozat-gondolata félrecsúsztató kibontakoztatásához. A „Tizenkét apostol tanítása” (Didaché) néven ismert, Krisztus u. 100 körül keletkezett írás áldozatnak nevezi az úrvacsorát. „Valljátok meg előzőleg bűneiteket, hogy tiszta legyen áldozatotok.” (14. fejezet) Itt visszhangzik az Újtestamentumban megpendített gondolat, anélkül, hogy ki tud-nánk deríteni, hogy az „áldozat” a gyülekezet imádságát vagy az úrvacsorához felajánlott elemeket rejti-e. Jusztinusz mártír (+165) az apostolok utáni kor istentiszteletének legfontosabb tanúja. Rómában élő apologéta, hitvédő volt, aki a hatóságokhoz írt nyílt levelében (I. Apológia) leírja a keresztények istentiszteletét, hogy világossá tegye, mennyire alaptalanok a keresztény istentisztelettel kapcsolatos hiedelmek és vádaskodások. Neki köszönjük az úrvacsora (eucharisztia) első teljes leírását. Az ige-rész apostoli és prófétai iratokból való olvasmányokból áll, hozzájuk prédikáció csatlakozik, amelyet az elöljáró tart. Itt már liturgikus gyakorlattá vált a prédikáció textushoz kötése. Az apostoli tanúk szava az igehirdetés normája. A prédikáció feladata, hogy az apostoli üzenet jelenidejűvé váljék. Így alakul ki – bizonyára átmenetekkel és nem mindenütt egységesen – az igehirdetés liturgikus rendje. A szentségi rész a jelenlévők közös imádságával kezdődik. Állva mondják. Ezt követi a békecsók és a kenyér és a vízzel kevert bor „felvitele”. Az elöljáró veszi át az adományokat, dicsőítő hálaimát mond felettük. A gyüleke-zet ámennel teszi magáévá az imádságot. Diakónusok oszt-ják ki a kenyeret és a bort. A távollevőknek házhoz viszik a megáldott elemeket. A gyülekezet ámenje, amelyet Jusztinusz két alkalommal is hangsúlyoz, jelzi, hogy az imádság, még ha az elöljáró mondja is, az egész gyülekezet imádsága, a liturgiát az egész gyülekezet hordozza. A távollevők is részesednek a szent eledelben: a gyülekezetet az egy Testből való részesedés teszi Krisztus testévé. Jusztinusznál az elemek feletti hálaadás össze van kötve a kenyér és a bor „felvitelével”, felajánlásával. Krisztus áldoza-ta, az úrvacsora elemeinek áldozati adományként való „felvitele” és a gyülekezet hálaáldozata vannak itt együtt. Ezek az elemek még nincsenek rendszerbe foglalva, sem teljesen kibontakoztatva. De ott vannak, élnek, és egészen magától értődően vannak jelen. Mintha erősödnék a gyülekezet áldozati tevékenysége, mintha már párhuzamosság jelentkezne Krisztus áldozata és a gyülekezet ténykedése között. Mintha a gyülekezet már nem csupán az áldozat elfogadójaként szerepelne. Mintha már nem csupán veszélyként jelentkezne e „félrecsúszás” lehetősége.

(Képünkön: eredeti Luther-Biblia 1543-ból a székesfehérvári római katolikus püspökség könyvtárában.)

Fehér Károly (nyug. evang. lelkész, Székesfehérvár)

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség