|
|
|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 9
- Hálaadás Lébényben
Hírek
Hálaadás Lébényben
Lébény községben 1530 táján már olyan létszámban éltek evangéli-kusok, hogy istentiszteleteik helyéül megkapták a – később leégett és teljesen megsemmisült – plébániatemplomot. 1650-től, az ellenre-formáció idején teljesen megszűnt az evangélikusok hivatalos vallásgyakorlása. A türelmi rendelet kiadása után 1786-ban alakulhatott meg hivatalosan az evangélikus egyházközség. Első lelkészük Semmelweis Sámuel volt.
A templomépítést egy évtizeden keresztül az akadályozta, hogy a lakosság egyharmadát kitevő betelepített németek – akiknek a gyülekezeten belül külön gondnoka és pénzkezelése volt – nem tudtak megegyezni a magyarokkal az anyanyelvükön tartott igehirdetések arányában. Így csak 1795-ben építették fel templomukat. Ennek 210. évfordulója alkalmából tartottak hálaadó istentiszteletet idén augusztus 21-én.
Az ünnepségen Koháry Ferenc lelkész elmondta, hogy az évfordulóra több mint kétmillió forintos költségvetéssel újították fel a templomot. Ennek negyedét adományokból fedezték, valamint az egyházmegye egymillió forinttal járult hozzá. A bajorországi alfeldi testvérgyülekezetük is segítségükre sietett, aminek képviseletében – az ünnepségen jelen lévő – Marianne Hubl felügyelőasszony mondott köszöntőt.
Az istentiszteleten Ittzés János püspök Jn 4,21-24 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy sokak szerint az egyháznak nincs jövője. Hiszen Jézus is azt tanítja, hogy nincs helyhez kötve Isten imádása. Valóban nincs sem templomhoz, sem felekezethez kötve, csak Jézushoz. Ugyanakkor a gyülekezet mégis igényli, hogy legyen templom, ahol otthon vagyunk. Kis településen mindenki tudja, ki jár templomba. Látják rajtunk, ha rázártuk Jézusra a templomajtót. Így nem csoda, ha sokak szerint felesleges a templom. Azért áll a templom, mert Jézus reménykedik, hogy mi hozzá kötődünk. Pásztori szeretetét ajánlja. Akik lélekben és igazságban imádják Jézust, azokkal ő velük van.
|
|
|
)