|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2006
- 3
- Fischl Vilmos evangélikus lelkészt, külügyi tanácsadót, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktoranduszát
Megkérdeztük
Fischl Vilmos evangélikus lelkészt, külügyi tanácsadót, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktoranduszát
Az elhíresült Mohamed-karikatúrákat 61 ország 143 lapja jelen-tette meg. Mennyiben okoz ez konfliktust, és milyen mélyen érzi sértve magát az arab világ a közölt rajzok miatt?
Mohamed karikatúráit látva és a média segítségével az iszlám világ egyes rétegeinek megmozdulását megtapasztalva tanácstalanul állunk e jelenség mögött. Magam, aki több mint öt évig éltem az arab-iszlám világban (megtanulva az arab nyelvet is) természetesen nyomon követem az eseményeket.
A világban ma 1,2 milliárd muszlim ember él, és kb. 400 millió arab. Nem minden arab muszlim, vannak keresztények is közöttük. Amikor az iszlámról beszélünk, akkor könnyen asszociálunk az arab világra csupán, pedig az iszlám híveinek kevesebb mint negyede arab. Az igaz azonban, hogy a Korán nyelve az arab, és minden muszlim – még ha nem is beszél arabul – az igéket a naponkénti ötszöri imádkozás során arabul mondja. A vallás és a nyelv tehát szorosan összekapcsolódik. A valláshoz való kötődés egy muszlim ember esetében általánosságban sokkal erősebb, mint egy átlag keresztény embernél. Ennek az is oka, hogy az iszlám történelmi fejlődése során többféle funkciót töltött be, amelyek közül mindig mások álltak előtérben, s amelyek esetenként külön-külön, máskor együttesen jutottak érvényre. Ezek a funkciók szorosan összefonódnak az említett „dimenziókkal”. A legfontosabbak közülük: társadalomszervező és -integráló, mobilizáló-aktivizáló, a (politikai) hatalmat legitimáló (avagy éppen ellenkezőleg: azt „ellenzéki” pozícióból támadó), regulatív-normatív (vagyis a mindennapi viselkedést befolyásoló, illetve szabá-lyozó), illetve identitástudatot biztosító.
Ezek a funkciók nagyrészt napjainkban is érvényesülnek, természetesen eltérő feltételrendszer közepette, és eltérő intenzitással, mint a korábbi történelmi korszakokban.
Az iszlám vallás nemcsak az országokban élő embereket tartja össze, hanem az e valláshoz tartozókat is. Azokban az országokban, ahol az iszlám vallás hívei vannak többségben, teljesen természetes az, hogy az állam működésében a vallásosság erköl-csi értelemben és hatalmi szempontból is megmutatkozik. Nem kérdés az, hogy az iskolákban és a hétköznapi életben az iszlám vallás (akár öltözködésben is) nyomot hagy az emberek kultúrájában és társadalmi érintkezésükben. Ezzel szemben mi a „keresztény” Európában félünk attól, hogy a kisebbségben lévő muszlimokat megsértjük, akár azzal, hogy az egyházi iskolák osztályaiban kereszt van, vagy hogy az EU alkotmányba bevegyük keresztény gyökereinket. Az Arab Liga tagországai részére sohasem volt egy pillanatig sem kérdés az, hogy az iszlám gyökereknek az alkotmá-nyukban benne kell lennie. Nem foglalkoztak azzal, hogy esetleg az Arab Liga tagországaiban élnek keresztény vendégmunkások is. Felteszem a költői kérdést. Kinek van igaza, az EU-nak vagy az Arab Ligának?
Az iszlám tiltja a képábrázolást, ami valószínű oka volt annak, hogy ilyen nagyfokú felháborodást váltottak ki a Mohamedről szóló karikatúrák. A muszlimok számára Mohamed próféta legalább olyan jelentős személy, mint nekünk, keresztényeknek Jézus Krisztus. Számomra az is elgondolkodtató, hogy olykor mi, keresztények vagyunk azok, akik különböző Jézus-vicceket mesélünk, és nevetünk utána rajta. Ez a szituáció egy muszlim ember esetében Mohamed prófétáról elképzelhetetlen a személy tisztelete miatt. Ebből is látható a két vallás kulturális különbözősége, és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ezek után a nyugati típusú demokrácia − ami számunkra egyértelműen használandó – vajon nem okoz e megütközést az iszlám világ országaiban. Érdekes volt az, hogy az Európában élő, dolgozó muszlimok nem tüntettek, pedig nyilván őket is bántotta a Mohamed-karikatúra. Ennek okát abban látom, hogy ők már változtak részben kultúrájukat tekintve az európai kultúra hatására.
Végül azt gondolom, hogy számunkra, európaiak számára nagy tanulsággal szolgált ez az eset. Megtanultuk ezen tüntetéssorozaton keresztül (amely nem ért még véget), hogy a sajtószabadságnak van korlátja, ami azt jelenti, hogy addig terjed, amíg a másik ember vallását, valamint alapvető emberi jogait meg nem sérti. Remélem tanult a Nyugat ebből, és a jövőben talán velünk, keresztényekkel is tapintatosabb lesz a sajtó.
Menyes Gyula (püspöki titkár, Győr)
|
)