|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2007
- 01
- VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP HETE
„Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.” (Zsolt 77,3)
Ennek a zsoltárnak az a címe, hogy a csüggedéstől a hálaadásig. És ez igaz emberi életünkben is: csüggedés és hálaadás! Amikor a bajainkra nézünk, amikor csak azokra nézünk, elfog bennünket a csüggedés. Emberi lehetőségekre gondolunk, keressük a megoldást, de nem találjuk. Manapság a csüggedés sok ember napi valósága. Valaki valamilyen oknál fogva elveszíti a munkahelyét, és arra gondol, hogy miből is fog megélni. Ráadásul olyan a helyzetünk, hogy pillanatnyilag nem is reménykedhetünk a változásban; csak arról lehet hallani, hogy egyre nehezebb lesz. Ami pedig minket, lelkészeket illet, Isten megkímél a munkanélküliségtől, hiszen sok gyülekezet van lelkész nélkül. Bőven találhatunk munkát.
A másik nagy nyomorúság a betegség, illetőleg a gyógyíthatatlan betegség. Amikor az orvos azt mondja, hogy nem lehet javulást remélni, akkor kell, hogy a zsoltár 12. versére gondoljunk, hogy ti. emlékezzünk az Úr tetteire az életünkben, mert ilyenek minden bizonnyal voltak és vannak. Gondoljunk vissza hajdani csodáira. Hogyha valaki hívő ember, akár fiatal, akár idős, és ezt komolyan veszi, akkor megszégyenülten kell, hogy a fejét lehajtsa, és beismerje, hogy mennyi csoda kísérte végig az életét. És akkor jön a megvigasztalódás és az elcsüggedésből a hálaadás.
Völgyes Pál (ny. ev. lelkész, Bakonycsernye)
Regionális hozzárendelés:
Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség
|
