|
Gondolatok
Szeressétek Isten egész teremtett világát! Az egész földkerekséget, úgy, mint a legkisebb homokszemet, minden kis levelet és minden kis napsugarat! Szeressetek minden dolgot! Ha ezt teszitek, akkor bennük Isten titkai lesznek láthatóvá számotokra! (Dosztojevszkij)
Hiszem, hogy Isten minden nyomorúságban annyi ellenálló erőt ad, amennyire éppen szükségünk van. Ezt azonban nem adja előre, hogy ne bízzunk magunkban, hanem egyedül benne.(Bonhoeffer)
Hiszem, hogy Krisztus mindenkiből, a leggonoszabból is tud és akar jót kovácsolni. Hiszem, hogy hibáink és tévedéseink sem hiábavalók, és Istennek nem nehezebb velük boldogulni, mint a mi jócselekedeteinkkel.(Bonhoeffer)
Aki tudja, hogy Isten irgalmára szorul, Isten bocsánata nélkül nem tud élni, az kénytelen másoknak megbocsátani. Nem reménykedhetünk Isten bocsánatában, ha ezt a kis dolgot – megbocsátani – nem akarjuk megtenni azoknak, akik valamit vétettek ellenünk.(K. Barth)
Ha kételkedsz, aggódsz és a dolgok jelentését kutatod kérdéseiddel, akkor fordulj Istenhez. Ő elveszi félelmedet, erőt ad a nehézségek elhordásához és bátorságot az új utakhoz.
Amihez ragaszkodik a szíved és amire rábízod magad, az tulajdonképpen a te Istened. Van, aki úgy véli, hogy Istene is van és mindene, ami szükséges az élethez: pénze, vagyona, vagy nagy tudása, bölcsessége, hatalma, közkedveltsége, barátai és tisztessége. Látod, ilyen embernek is van Istene, de ez nem az egyedül igaz Isten.*(Luther Márton)*
Kegyelemből! Ne feledd el ezt a szót, ha bűnöd keményen gyötör, ha erősen szorongat a lélek, ha mardos a lelkiismeret. Amit értelmünk nem tud felfogni, azt kínálja fel Isten ingyen, kegyelemből!
Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy ha beismerik hibáikat, akkor nem szükséges el is hagyni őket. Aki megtapasztalta Isten megbocsátó kegyelmét, az nem akar többé megmaradni a régi hibákban, hanem új utakat keres!
Nagy kegyelem, ha jó a kezdet. Még nagyobb kegyelem, ha a jó úton tudunk maradni. De a legnagyobb kegyelem, ha semmi által nem engedjük magunkat eltéríteni a helyes útról, és bár összetörve és kimerülve, de megyünk előre a cél felé.
Isten keze véd engem, ezért nyugodt vagyok, akárhová visz is utam. Ő határozza meg az utat és az időt. Kezéből védettség árad reám. Megtölti szívemet mély bizalommal, mert ez a kéz erős, és nem ejt el engem!
Az ellenség szeretete nem gyengeségről, hanem erőről tesz bizonyságot, melynek nem a győzelem vagy a vereség a fontos, hanem az Isten szeretetéhez való formálódás. Ebből az alapelvből indul ki: ahogy Isten velem bánik, úgy teszek én is a másik emberrel.
Ti engem világosságnak neveztek – akkor hogy nem láttok engem? Útnak mondotok engem – akkor miért nem követtek? Ha szépnek tartotok – akkor szeressetek! Úgy gondoljátok, hogy én vagyok a szeretet, akkor kövessétek a szeretet útját! Ha szerettek engem, akkor mindent megtettetek.*(Felirat a lübecki dómban)*
|
