1%

Tisztelt Egyházmegyei Közgyűlés! Kedves Testvéreim!

Az elmúlt hetekben egy bibliaórai sorozat miatt újra közel került hozzám a Timóteushoz írt levél. Ebből választottam egy mondatot jelentésem mottójául. Ezzel az igével szeretnék arra rámutatni, hogy az egyház és a szolgálatunk alapja az Isten által lerakott alap, az a fundamentum, aki a Jézus Krisztus. S ez az alap biztonságot és védelmet jelent számunkra, és jobbulásra, életújulásra vezet.

Jézusra alapozott reménységgel és bizalommal végeztük az elmúlt évben is a közös szolgálatunkat. Azért lehetünk hálásak, hogy ez a szilárd alap megáll, tehát még a mi emberi gyarlóságunk és vétkünk, a szolgálatuk hiányosságai és vétkei sem tudják megingatni. Persze az is igaz, hogy ez nem vezethet elbizakodottsághoz, ahhoz a felületes és könnyelmű szemlélethez, hogy ha megáll ez az alap, akkor mindegy, hogy milyen lelkesedéssel vagy milyen lelkiismeretességgel végezzük a szolgálatunkat. Ismeri az ÚR az övéit. Tehát most én is csak úgy szólhatok, az előző évi közgyűlés óta eltelt időszakról, hogy szépítés, sminkelés nélkül kell Isten elé állnom. Tőle és reátok tekintve tőletek is testvéreim - kérem a bocsánatot, mindazért, amit nem végeztem el, amit elfelejtettem és amit nem szeretettel végeztem el.

Az előző év legjelentősebb eseménye az új gyülekezetünk, a Piliscsabai Evangélikus Egyházközség megalakítása volt. A szolgálati naplóm szerint több közgyűlésen, presbiteri gyűlésen testvéri megbeszélésen és hivatalos egyeztetésen vettem részt elnöktársammal és az érintettek együtt. Visszaemlékezve ezekre a gyűlések, elmondhatom, hogy a reménység lelkülete és a felelős feladatvállalás volt a legjellemzőbb vonás. Öröm volt a megválasztott tisztségviselők beiktatása és szolgálatba állítása. Az egyházjogi folyamat a lelkész megválasztással és beiktatással ért végéhez. A lelkészválasztás során volt aggodalmam, abból fakadóan, hogy a két nagyszerű jelölt közötti választási lehetőség megosztja a gyülekezetet. De a megválasztott lelkész - Kézdy Péter - szolgálata és integráló személyisége, pásztori figyelmessége az induló gyülekezet életét tovább lendítette. Istennek legyen hála azért, hogy a Piliscsabai Gyülekezet megalakulhatott. Az október 15-i lelkésziktatáson D. Szebik Imre püspök egy megbízást nyújtott át Kézdy Péternek, amely az egyetemi lelkészi szolgálatról és a Béthelben elindítandó munkatársképzőről szólt. Ezek mellé a megbízások mellé azonban anyagiakat nem rendelt, ezért az országos irodaigazgatóval történt egyeztetés szerint, mivel Kézdy Péter az egyházközség által meghirdetett "fél állást" pályázta meg, a hitoktatói státuszát megtartva az említett terülteket csak helyzetfelmérő előkészítő munkákat végez el. Az egyházmegye imádkozó szeretetébe ajánlom ezt a gyülekezetet. Imádkozzunk a megerősödésért a növekedésért. A Piliscsabai Egyházközség önállósodásával kapcsolatban a területi rendezés kérdéséről is folytak egyeztető megbeszélések, a területi beosztás elfogadása a jelen közgyűlés feladata lesz. De éppen ez az egyeztető beszélgetés-sorozat világított rá arra, hogy milyen sok tennivaló lenne még az egyházmegyénkben. A lelkipásztori szolgálatokkal sokszor még azokat is nehezen érjük el, akik regisztráltan a gyülekezünk tagjai. S akkor még nem gondolkodtunk a misszióról, a növekedésről, és arról, hogy a hagyományos keretek szétfeszítésével sokkal több szívhez jusson el az evangélium.

Az előző közgyűlés óta vizitációt nem végeztünk. Ennek - bár a mulasztást röstellem - két oka volt: az egyik az, hogy a lakásunk felújítása miatt több hónapig a XX. kerületben laktunk. S a püspökválasztással kapcsolatos tennivalók is elég sok lekötöttséget jelentettek. Azokat a megyei alkalmakat, amelyeket az év elején elterveztünk, megtartottuk. A szervezési nehézségek és a részvételi számok arra késztetnek, hogy a munkatervünket alaposabban végiggondoljuk, s nem feltétlenül kell olyan alkalmakat megtartására energiát fordítani, amelyeknek nincs vonzó ereje.

Örömöt jelentett a Pomázon megrendezett egyházmegyei találkozó, lelkiekben gazdag és a találkozás örömétől átjárt délutánt tölthettünk együtt. Örömet jelentett az egyházmegyei szervezésű ifjúsági konferencia, amelyet az ifjúsági felelősünk nélkül voltunk kénytelenek megszervezni (harmadik gyermeke születése miatt maradt ki a munkából), s Lajtos János, Hokker Zsolt lelkésztársaimmal, feleségemmel, és a Györe Balázs teológussal vezettünk Gyenesdiáson. Az egyházmegye több gyülekezetéből érkező ifjúsági csapat konferenciája "országosra" duzzadt, mert egyéb, elmaradó országos konferenciák jelentkezőit is fogadtuk. Ennek a konferenciának hozadéka az, hogy a kelenföldi és vári ifjúság találkozott farsangkor. Ez is egy jele annak, hogy van igény az ifjúságok találkozására. Nagyon hálás voltam a kerületi nap szervezésében való összefogásért. A november 12-i találkozó - látásom szerint jó példája volt annak, hogy közös szolgálattal kisugárzó és áldásos, sokakat elérő alkalmat lehet szervezni. Köszönet mindenkinek, aki a kerületi nap szervezésébe bekapcsolódott.

A megyében végzett szolgálataim ebben az évben a templomszentelési ünnepekhez kapcsolódtak, (Szentendre 1 éves, Budafok 70 éves, Kelenföld 77 éves, és Nagybörzsöny) A nagybörzsönyi templomszentelési ünnepnek külön fényt adott, hogy határon túli magyar evangélikusok is részt vettek, s Lajtos János szlovákiai magyarok között végzett szolgálata igen áldásos. Új elektromos orgonát szenteltem fel Pesthidegkúton, és részt vettem a budaörsi orgonaszentelésen. Az Óbudai Gyülekezet a felújítási folyamatokat új, színes üvegablakok elkészíttetésével koronázta meg. A Budavári Egyházközség a kápolna nyílászáróit cserélte ki, és a lelkész lakást újította fel. Kelenföld a templomlépcsők felújítását végezte el. Nyílászáró cserék történtek a nagybörzsönyi lelkészlakásban is. Öröm látni, hogy gyarapodnak az egyházközségek, illetve, hogy az épületek jó kézben vannak. A budafoki építkezés folyamatban van. Az új gyülekezeti terem tető alá került, de az anyagi lehetőségek korlátot szabnak a lendületes továbbépítésre. De éppen a sok felújítási munka és kiadás közepette gondolkodhatunk el azon, hogy mennyi energia jut a lelki építkezésre. A 2005-ről szóló statisztikai kimutatások még nincsenek a kezemben, de az előző évi adatok összevetve azt mutatták, hogy a létszámfogyás elég jelentős. A templomba járók aránya alig változik, a kazuálék közül a temetések száma nagyobb mértéken emelkedett, mint a keresztelőké. Ezért a jelentésem második felében valójában arról a felelősségről szeretnék szólni, amely a küldetésünkből fakad. Az általános tisztújítással kapcsolatban készítettem egy kimutatást, hogy a Budavárban nyilvántartott evangélikusok 64%-a nem a gyülekezet területén lakik. Ez az adat azért elgondolkodtató, mert a gyülekezettől távol lakók a hétközi alkalmakon alig vesznek részt, s a pásztorális szolgálattal nehezen érhetők el. Az sem kizárt, hogy többen több gyülekezet nyilvántartásában is szerepelnek. Mindenképpen el kellene végezni egy egyeztetést, a gyülekezeti névsorok és nyilvántartások egyeztetését, s így egy kicsit reálisabb képet kapnánk a gyülekezetek tagjairól. Ez még csak egy adminisztratív lépés, de ezt is csak közösen egy akarattal tudnánk megtenni.

Szomorú, hogy a gyülekezeti presbitériumok nagyon keveset foglalkoznak a gyülekezet építés, és a misszió kérdésével. A 2005. statisztikai adatok ismertetésénél a Budavári Gyülekezetben látható lett a templomba járók létszámának a csökkenése. Egyetlen tisztségviselő és egyetlen presbiter sem kérdezett rá arra, hogy mi az oka ennek és arra, hogy mit kellene másképp tenni a gyülekezetben, hogy folyamatok megforduljanak. Nem tudom, hogy más presbitériumokban mennyit foglalkoznak a gyülekezet növekedésének a kérdéseivel? Most, hogy új testületek állnak majd fel, és túl leszünk az általános tisztújítás kicsit macerás, de - reménység szerint - elevenítő folyamatán, egyházmegyei programként szeretném megfogalmazni, hogy a gyülekezetek (minden gyülekezet!!) foglalkozzon a azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne a pásztori és a missziós szolgálatot a lelkészi szolgálat segítésével fokozni, elevenebbé tenni. Ezt már a tisztújítás során is szempontnak lehetne tekinteni. Emellett tovább kell lépnünk a gyülekezet plántálás, az új gyülekezet alakítása területén. Új lelkészi állások alakításának a fontosságát szeretném hangsúlyozni. A hegyvidéki gyülekezet most állít emléket a 100 éve született Danhauser Lászlónak. Az ő alakját azért idézem meg, mert a a budahegyvidéki szolgálatot ő vári lelkészként kezdte. Érdemes lenne odafigyelni arra, hogy a gyülekezeteink miként tudnának olyan lelkészi állásokat teremteni, amelyek egy-egy kieső terület, település-rész vagy település gyülekezeti életének a megelevenedését jelentené. Reménységünk van arra, hogy budakeszi önállósodását elősegíti az ottani önkormányzat ajánlata. (Tárgyaltunk az önkormányzattal templom építéshez alkalmas telekről) De a látásom szerint elsősorban gyülekezet építésre kell koncentrálni, s nem az épületek építésére. A vonzáskörzet több települése érdemelne komolyabb pásztori szolgálatot. Tudjuk, hogy a növekedés nem rajtunk múlik. Jézus beszél a magáról növekedő vetésről és Pál apostol is vall arról, hogy a ültetés és az öntözés szolgálata emberi feladat, de a növekedést az Isten adja. De Isten a növekedés Istene, az országa növekedése a terve. Ebben kaptunk küldetést.

Az egyházmegye gazdálkodását a megyei számvevőszék rendben találta, s a zárszámadást és a költségvetést a presbitérium elfogadta. A létrehozott szolidaritási alap megvan, de a működési feltételek részlete nincs kidolgozva. A lelkészi önsegély keretében támogatni tudtuk az elmúlt évben azokat a lelkészcsaládokat, ahol kisgyermek született (3 család) és egy lelkész testvérünknek nyaralási támogatást adtunk. A piliscsabai támogatás összegének a fele a megyei pénztárban van még. S az alkalmazottunk számára az ajánlott 6%-os emelést meg tudtuk valósítani. Istennek adok hálát azért, amit az előző munkaévben az egyházmegyében ezért a növekedésért tehettünk - felügyelő társammal, Dr. Győri Józseffel, és a többi tisztségviselővel, és munkatársaimmal együtt. Köszönöm az ő segítségüket. Köszönöm az adminisztratív munkában való segítséget az irodavezetőnek Kövesy Emesének. Köszönöm az LMK vezetését az LMK-elnökének, Zólyomi Mátyás testvéremnek. Köszönöm a testvéri beszélgetéseket, és a közös szolgálatért hangzó imádságokat. Köszönöm, aktív és nyugdíjas lelkészeinknek a szolgálatot. Isten bocsánatára és irgalmára szorulva teszem le mindazt, ami emberi gyengeségeim miatt terhel. Az bátorít, hogy az Isten által lerakott szilárd alapot még a mi gyarlóságaink sem tudják megingatni. De ez új lendülettel tölt el. Közös szolgálatban így lépjünk tovább. Kérem a rövid jelentésem elfogadását

Budapest. 2006. febr. 15.