1%

Jézus mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam!(Jn. 14.6)

Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek fel az országutat, hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek között. (Ézs 62.10.)

Ünneplő Gyülekezet!
Testvérem az ÚR Jézus Krisztusban! Kedves Pali!

Először Jézus Krisztus áll elénk! És ő szólít meg minket! S valóban az a reményünk és az az erőforrásunk, hogy Ő elénk áll, hogy Ő velünk van, hogy Ő megszólít minket! Tudjuk, hogy Jézus azon szavai, amelyek Én vagyok-kal kezdődnek, többet jelentenek puszta bemutatkozásnál. Igazi kinyilatkoztatás ez. Isteni kinyilatkoztatás. Ereje van! S így áll most előttünk Jézus, előtted is, - kedves Pali - aki elindulsz egy új feladatra, s előttünk is, akik azért jöttünk össze, hogy az új feladathoz áldást kérjünk! Úgy, azzal az igénnyel áll tehát elénk Jézus, hogy reá tekintsünk, és Őt hallgassuk. Sőt egészen egyszerűen úgy áll elénk Jézus, hogy az életünk irányát megszabja!
A célt valójában a lelkünkben lévő nagy űr határozza meg. Minden ember ősi vágya az, hogy újra az Istenhez léphessen, hogy újra elnyerje töredékes létével a tökéletest. S ehhez az életünk folyamán sok-sok technikát és taktikát dolgozunk ki. Égető hiányt, tikkasztó szomjat, keserű magányt, fájó űrt akar az ember orvosolni. S a szem elől el-elvesző cél után vágyakozva, egyszer csak felcsillan az igazi remény: Megáll valaki előttünk, és egészen egyszerűen azt mondja: én út vagyok. Én célba vezetlek. Igazi evangélium ez a sokszor tanácstalan léleknek, igazi evangélium ez a sötétben botorkálónak, valódi jó hír ez a bizonytalanul topogóknak, azoknak, akik úgy érzik, hogy az életük nem vezet sehová, hogy nincs értelme a hétköznapjaiknak. Igazi örömhír ez nekünk!
S így áll Jézus most a gyülekezet előtt is, így áll előtted is, kedves szolgatársam: ÚT vagyok! Ma sem tekinthetünk másra. Csak Rá! Ezen az ünnepen is Ő áll a középpontban, mert a gyülekezet létének és a gyülekezet szolgálatának ő az alapja és a vele való közösség az érelme.
Összetett szolgálat a gyülekezeti szolgálat. Sok teherrel járó feladat a nagyvárosi szolgálat. Sokirányú odafigyelést igénylő a lelkészi szolgálat. Nagy felkészültséget elváró egy értelmiségi gyülekezetben való szolgálat. El lehet veszni a lelkészi szolgálat útvesztőiben. De most Jézus eléd áll, s neked is azt az ajándékot adja, amit mindannyiunknak: ÚT vagyok. Nem kell más a mai embernek sem, csak ez a biztonság: célba érni Jézussal lehet! Jézus kinyilatkoztatása, ígérete legyen erőforrásod abban a feladatban, amelyre most indulsz a gyülekezet meghívása alapján.
Jézus szava mellé választottam egy másig igét is. Ézsaiásnál olvashatjuk azt a bátorító mondatot, amely az ország és a templom újjáépítésével kapcsolatban hangzott el. Ez a bátorítás akkor hangzott Istennépe számára, amikor küszöbön állt Jeruzsálem újjáépítése, amikor átélték, hogy közel van a szabadítás. Nem a kőfalak újjáépítéséről akarok szólni, mert a gyülekezet új otthonában ez talán sértő is lenne az építőkkel szemben. Az igének egyetlen gondolatát szeretném most hangsúlyossá tenni: *állítsatok útjelzőket a népek között.*
Ünneplő Gyülekezet! Sok-sok beszélgetést követően megtörtént a lelkészválasztás. Eddigi lelkipásztorotok - Bácskai Károly testvérem - hosszas felkészülés után az egyetemi oktatási feladatokat kapott, vállalt. A lelkészválasztás sokrétű feladat és folyamat, amelyben mindenkinek, egyénnek és közösségnek, megfogalmazódik az érdeke. De az ószövetségi képpel élve ez nem lehet más, mint útjelző állítás! Mert a lelkész nem a gyülekezet igényének és elvárásának a kiszolgálója, hanem olyan útjelző, aki biztosan tudja az utat, ismeri azt, aki így nyilatkoztatta ki magát:Én vagyok az út. De arról sem feledkezhetünk meg, ami a evangélikus hagyományok alapján ebben a gyülekezetben a kezdetektől fogva fontos volt, hogy a lelkész is, mint - primus inter pares - ugyan úgy segítségre szorul. Nem kioktatásra, vagy fricskákra, hanem imádságra és testvéri szolgálatra. Tehát, mindenkinek, akik megismerték az UTAT, útjelzővé kell lennie. Olyan imádkozó, segítő testvérré, aki figyel arra, hogy senki el ne tévedjen, senki zsákutcába ne jusson. Lelkész és felügyelő, elnökség és presbitérium, a gyülekezet igével és a szentségekkel élő tagjai valójában így válhatunk egymás számára útjelzővé és így tölthetjük be azt a hivatást, amelyet - hiszem - a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközségnek is szánt az Úr: népek között, ezen a budai területen, ebben az értékekre érzékenyen vigyázó kerületben, és ezen túlmenően is útjelzőkké lehessetek. A lelkész mint útjelző éljen a gyülekezet körében. Nem baj, ha még fiatal, és nem tud mindent - egyet kell ismernie - Jézust, az utat. A gyülekezet tisztségviselői váljanak szintén útjelzőkké, olyanokká, akik - ha kell - a lelkipásztort, s ha kell, a rájuk bízottakat segítik Jézushoz.
Korunk bizonytalanságai és a sok-sok feszültsége éppen abból adódik, hogy nincs világosan megjelölt út az emberek előtt. S ha mi megismerhettük azt a Jézust, aki az Atyához vezető egyetlen útként tárta fel szolgálatának, szeretetetének, és áldozatának a titkát, akkor merjünk rá mutatni, vele elindulni, és másokat is hozzá vezetni. Így töltjük be küldetésünket - lelkészként és gyülekezetként.
Ezért - újra hadd tegyem hangsúlyossá - az indulás ünnepén, a beiktatás ünnepén is csak Őrá, Jézusra tekintsünk. Az Ő szavai vigasztaló szavak. Az ő szeretete gyógyító szeretet. Az Ő áldozata megszabadító, bűnök bilincsét leoldó áldozat. Az Ő kiontott vére szíveket tisztára mosó vér. Az Ő feltámadása új reménységet nyit a zártságban rettegő életnek. Az Ő Lelke pedig szívet átformáló, és hitet, bizalmat ébresztő, erősítő. Csak Vele indulj! Csak általa erősödj! Csak Reá nézz! Csak benne bízz! Csak Tőle várj áldást magad és családod életére, és bizonyságtevő szolgálatára! Csak benne találj békességet tusakodásaid közben! Jézus indítson újra Téged - útjelző szolgálatra! Jézus erősítsen minket Reá mutató életünkben!

Ámen