1%

Raffay Sándor püspök avató beszéde (részlet)

„Lelkem őszinte örömével jelentem meg az Istennek ez új hajlékában, hogy azt az Isten áldásának kérésével gyönyörűséges hivatására felszenteljem. Örül a lelkem, mert ez a templom igazán az, aminek az Úr házát az ótestamentum nevezi: a bizonyságtétel sátora. Bizonyságtétel sátora ez, nemcsak, ha az emberekre gondolunk, hanem ha az Istenre nézünk is. Mert ebbe a templomba és ennek a templomnak a köveibe bele van építve az emberek lelkének minden értéke és az Isten megsegítő kegyelmének minden gazdagsága.

Én hallom ezeknek a köveknek a beszédét ezen örvendező napnak fényénél és látom az emberi léleknek rejtett ábrázatát. És ezek a kövek beszélni fognak akkor is, mikor majd az itteni emberek mind elnémultak már, beszélni fognak arról, hogy voltak itt és vannak Csepelen, akik a Krisztus lelkével megértik egymást, felveszik egymás gondját, kiöntik egymásra szívük szeretetét. Beszélni fognak a kövek arról, hogy voltak itt, akik kettéharapták verejtékesen megszolgált, szűkös kenyerüket, hogy az egyik darabját visszaadják áldozatul az Úrnak, aki nekik a munkára erőt és áldást adott.

Ezek a kövek azonban nemcsak az emberekről beszélnek, hanem beszélnek a minden kegyelem és áldás örök istenéről is. Beszélnek arról, hogyan tudja a jóságos Isten megsegíteni a benne bízókat. Hiszen a csepeli hívek seregét pár éve még senki sem látta, még senki sem vette észre, még senki sem tudta róla, hogy van-e hite és van-e hitében egyházfenntartó és egyházépítő erő. És most íme, megdicsőült rajta az Úrnak ama mondása, hogy az erőtlenekben mutatja meg az Ő hatalmas erejét és a kicsinyekben dicsőíti meg az Ő nagyságát. Ez a templom a bizonyságtétel sátora az Isten mellett, akiben érdemes bízni, aki megsegíti a benne bízókat, akinek érdemes szolgálni, mert erejét és dicsőségét megosztja azokkal, akik Őt szeretik. „